Ha létezik igazság a földön, a Solito egy szép napon klasszikusnak számít majd.
Rumaan Alam Ebben a megindító és lebilincselő memoárban, melyet Sandra Cisneros
korunk mitikus utazásaként méltatott, egy ifjú poéta regéli el megdöbbentő és
jellemformáló vándorútjának feledhetetlen történetét, amit kilencévesen tett
Salvadorból az Egyesült Államokba. Javier Zamora kalandja végül egy csaknem
ötezer kilométeres utazásnak bizonyult salvadori szülővároskájából Guatemalán és
Mexikón keresztül az Egyesült Államokba - illegális bevándorlóként. A kisfiú
hátrahagyja szeretett nénikéjét és nagyszüleit, hogy rátaláljon az előre utazott
édesanyjára, akit négy éve látott utoljára, és apjára, akire már alig emlékszik.
Amikor nekivág az útnak néhány idegen és egy embercsempész (kojot) társaságában
- akit azért béreltek fel, hogy elvezesse őket a biztonságba -, Javier arra
számít, hogy az utazás mindössze két röpke hétig tart majd. A kilencéves kisfiú
fejében csakis az jár, hogy veti majd magát szülei karjaiba, és milyen lesz
ismét egy fedél alatt élni velük. A veszedelmes csónakutakat, a gyilkos sivatagi
meneteléseket, a rászegezett fegyvereket, letartóztatásokat és fondorlatokat,
melyek várnak rá, elképzelni sem tudja; és azt sem láthatja előre, hogy az a
tizennégy nap két teljes sorsfordító hónappá nyúlik a vándortársak mellett, akik
egy váratlanul fellelt családként nyújtanak támaszt neki. A Solito megindító és
sodró lendületű történet, mely testközelből a hely és a körülmények hangulatát
egyedülállóan megidézve számol be a bizonytalan kimenetelű, képtelenséggel
határos utazásról, s egyben arról a csodálatra méltó jóságról és szeretetről is,
amit a szükséget szenvedő a legváratlanabb pillanatokban kaphat embertársaitól.
Az emlékirat hőse természetesen maga Javier Zamora, a szerző, de éppúgy azok a
csendes milliók is, akiknek nincs más választásuk, mint elhagyni az otthonukat.
Valóban egy modern hős utazása ez, egy lebilincselő történet, amelyben az olvasó
utazótársául szegődhet a kis Javiernek. Javier Zamora 1990-ben született
Salvadorban. Apja Javier egyéves korában elmenekült az országból, majd édesanyja
is követte, még mielőtt a kisfiú betöltötte volna ötödik évét; mindkét szülőt az
Egyesült Államok által finanszírozott polgárháború kényszerítette a
kivándorlásra. A kis Javier kilencéves korában megindult vándorútjára
Guatemalán, Mexikón és a Sonora-sivatagon át. Unaccompanied (Kísérő nélkül) című
bemutatkozó verseskötetében az ifjú költő az olvasó elé festi, hogyan zilálta
szét családját a háború és a kivándorlás. Javier Zamora Stegner-ösztöndíjat
kapott a Stanfordra, majd Radcliffe-ösztöndíjat a Harvardra, s jelenleg is a
National Endowment of Arts (Nemzeti Művészeti Alapítvány) és a Poetry Foundation
(Költészeti Alapítvány) ösztöndíjasa. Zamora előadásmódját elbűvölő
bensőségesség jellemzi; az ember olyan közel kerül a kisfiúhoz, aki a szerző
hajdan volt, hogy Javier azután is újra meg újra eszébe jut, miután letette a
könyvet. Ez a rendkívüli mű óhatatlanul is rabul ejti és örökre megváltoztatja
az olvasót. Los Angeles Times A Solito... megragadó és szemléletes
részletességgel tárja elénk Javier gyerekkori utazását Gringóföldére, a nagy
álmok és még nagyobb hamburgerek mitikus országába. Ám több ez puszta
migránstörténetnél - egy kilencéves kisfiú jellemfejlődését is végigkísérhetjük
benne, aki egyetlen röpke évszak leforgása alatt volt kénytelen belépni a lelki
érettség korába, e másik mitikus birodalomba. The Washington Post