Úgy tartották, a maga idejében Einstein mellett a legokosabb ember volt a
Földön. Az információs korszak talán el sem kezdődött volna, valószínűleg nem
használnánk mobiltelefonokat és internetet, nem volnának atomerőműveink,
önműködő automatáink és számítógép vezérelte rendszereink, ha nem születik meg
1903-ban Budapesten egy magyar zseni, akit Neumann Jánosnak hívtak. Neumann
tizenhét évesen kezdte matematikusi pályafutását, a világ legnagyobbjai jártak a
csodájára. A nemzetközi porondra lépő magyar tudós azonban nem pusztán a
matematikában, de annak gyakorlati alkalmazásában is számos területen lenyűgözőt
alkotott. Miután részt vett az Egyesült Államok híres-hírhedt
Manhattan-tervében, a játékelmélet alapjainak lefektetésével örökre átírta a
közgazdaságtan, a politikatudomány, a pszichológia, az evolúcióbiológia és a
hadtudomány törvényeit. Közreműködött a hidrogénbomba elkészítésében, majd
megalkotta a világ feltehetőleg első programozható számítógépét. A nem sokkal
ezután kidolgozott automataelmélete tudósok generációit inspirálta az
önreprodukáló gépek előállításában. Felfedezte az emberi agy és a számítógép
működése között húzódó párhuzamokat, amellyel pedig óriási lépést tett a
mesterséges intelligencia megalkotása felé. Neumann János eredményei mind a mai
napig korszerűek, évről évre egyre hátborzongatóbban. Élete kész regény: nem
sokan vehettek részt ilyen tevőlegesen a történelem és a tudomány alakításában.
Az ember a jövőből a magyar zseni pályáján kalauzolja végig az olvasót, alaposan
elmélyedve Neumann egyes kutatási területeinek lenyűgöző részleteiben, ám azok
számára is megannyi izgalmat tartogatva, akik egyszerűen egy kivételes elme
életútját, karakterét, dilemmáit és gondolkodását szeretnék megismerni.