Kedves Olvasó! Még a könyv szerkesztése idején kérte meg Skerletz Ivánt, a
Magyar Tájfutó Szövetség 26 éve hivatalban lévő főtitkárát Dosek Ágoston ennek
az előszónak a megírására. A sportban is irodalmi igényességgel író főtitkár
betegágyához kényszerítve egyik napról a másikra halogatta a munkát... Lenyűgöző
és hibátlan körmondatait, szokatlan és eredeti gondolatait, furcsának tűnő, de
emberi üzeneteit nem olvashatjuk már. Nem tudom, mit írt volna ezen a helyen,
mivel 10- 15 éve mondogatta, hogy összefogóan kellene írni a természet
sportjairól. Sőt, egy külön szövetséget is álmodott számukra. Hiszen mindazon
sportágak, amelyek a természetben találnak otthonra, egy családba tartoznak:
sportlétesítményük a világ legcsodálatosabb, legtökéletesebb, legnagyobb,
legegészségesebb, legváltozatosabb és legkihasználatlanabb sportstadionja. S
ezért a befogadásért a sportolók legtöbbször érzik és tudják, hogy mivel
tartoznak a házigazdának, a természetes környezetnek. Tudjuk, hogy a kezdet
kezdetén a sport története is a természetben indult. Az ember igyekezett magát
alkalmassá tenni a vadászatra, a harcra: védekezésre és támadásra. Az életben
maradásért futott, úszott, evezett, növelte kitartását, azaz állóképességét.
Mindezt a természetben tette, ahol segítséget kapott: ennivalót, szállást,
otthont és magát a küzdőteret, mondhatni a sportpályát. A folytatás
évezredeiben, az általunk jobban ismert évszázadaiban t a sporttevékenység
gyakori helyszíne a természeti környezet maradt. Mégis, mára az Értelmező Szótár
szerint is a ?sportlétesítmény - fn. hiv. sajtó - a sport céljait szolgáló
létesítmény, épület. Ezért most egy rövid részlet következik Skerletz Iván
1983-ban, a TF Sportszervezői Szakán írt szakdolgozatából! A természeti
környezet, mint sportlétesítmény! A fenti alcím evidencia. Hiszen oly sokan, oly
sokszor sportolnak a környezetben, hogy ezt hangsúlyozni szinte felesleges. Az
lenne furcsa, ha a nap mint nap tapasztaltak nem az ellenkezőt bizonyítanák Mert
a fedett lovarda sportlétesítmény, de egy lovaglóösvény nem; vagy például kitűnő
sportlétesítmény egy ugrótorony az ejtőernyősöknek, de egy sárkányrepülésre
engedélyezett, megfelelő információrendszerrel ellátott hely (pl. Budapesten az
Újlaki-hegy) az már nem az, mert hiányzik az ? építés megszokott megjelenési
formája. És a sort lehetne folytatni kevésbé szélsőséges esetekkel. Például a
tájfutás szempontjából a térkép létrejötte előtt a terület alkalmatlan volt e
sportág űzésére, mivel hiányzott a feltétel. A térkép elkészültével évi több
ezer darab fogyott el, tehát ennyien használták sportlétesítményként, anélkül,
hogy a legkisebb változás is bekövetkezett volna a terepen. A jövőben még inkább
megfigyelhető lesz, főként az un. szabadidősportágak között a természeti
környezetben folyó sportolás, ami egyúttal válasz is a visszafordíthatatlan
urbanizálódásra.