Egy krimi elején elárulni azt, hogy ki a gyilkos banditizmus. Azt viszont
elárulhatjuk, hogy ebben a krimiben nincs gyilkos. Mégis érdekfeszítő olvasmány.
Legalább annyira, mint amikor az első 50 oldalon halomra lövik a szereplőket.
Ezt az írást maga az élet tette krimivé. A szerző nem tett mást, mint megírta
azt, ami vele történt. Az élet sűrűjében járt. Volt pandúr és tolvaj is.
Pandúrságát manapság egyre híresebb szülővárosában sokan emlegetik még.
Tolvajságát pedig a rendőrség tartotta számon. Megjárta a rendőrségi fogdákat, s
csak nehezen tudta tisztára mosni magát. Amíg a rácsos ajtó zárva volt, nem
kesergett a sors igazságtalanságán, hanem figyelt arra, hogy miként viselkednek
zárkatársai s a rácsos ajtón túli hivatalos emberek. Aztán minden úgy történt,
mint a mesében: kiderült az igazság, hogy hősünk ártatlan. Nem csalódottan
lépett ki az ajtón, hanem tapasztalatokkal gazdagodva. Mindazt, amit látott,
megélt, meg is írta. Nem riportot, ahogy egy újságíró tette volna, hanem
mindjárt egy krimit a pokol gladiátorairól. A szerzőnek nem ez volt az első
ilyen könyve. De ez a legújabb. Az előzőt pillanatok alatt elkapkodták. Ahhoz
sem fűződik kétség, hogy A pokol gladiátorai sikert aratnak. Minden bizonnyal
nem ez lesz az utolsó. Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik jártak már a rács
mögött. S azoknak, akik még nem jártak, hiszen mindannyiunkban megvan a
lehetősége, hogy odakerüljön.