Az angol beteg: aki se nem angol, se nem beteg: zsadányi és törökszentmiklósi
Almásy László Ede utazó, Afrika-kutató és felfedező.1932. május 1-jén tette első
jelentős felfedezését, amikor megtalálta a Zarzura oázist, felfedezőtársai Sir
Robert Clayton, Penderel repülő-alezredes és Patrick Clayton voltak. A csapat
felfedezte a Gilf Kebir fennsík északi fővölgyét, a Vádi Abd el Malikot. A
csapat a homokdűnéken keresztül, Egyiptomon át közelítette meg Zarzurát. A
helybeliek csak a keréknyomok láttán hitték el Almásynak, hogy a homoktengeren
keresztül érte el Zarzurát, és az Abu Ramla (a Homok Atyja) nevet adták neki. A
felfedezés híre világszerte elterjedt, 1933-ban, immár az Universal pénzügyi
támogatását élvezve, Almásy visszatért Egyiptomba, a Gilf Kebír térségébe. Az
expedíció a Líbiai-sivatag utolsó ismeretlen helyeit térképezte fel. Ekkor
fedezte fel az úszók barlangját a sivatagban, benne a barlangi festményeket. A
növény- és vízábrázolásokból arra a következtetésre jutott, hogy egykor azon a
helyen, ahol egy fűszál sem maradt meg, egykor időszakos vagy állandó vizek
voltak. Ain Dua sziklabarlangjaiban körülbelül nyolcszáz, fehérrel, vörössel,
barnával és sárgával színezett állatalakot és feketével ábrázolt emberformát
találtak. A közel negyven szikláról és a húsznál több barlangról fényképek és
vázlatok százait készítették, továbbá a barlangokban talált kőszerszámokból is
sok ládányit gyűjtöttek össze.Almásy 1934-ben és 1935-ben térképezte fel a
Szahara közepén található Nagy-homoktenger nevű hatalmas homoksivatagot.Ő
tudósított először arról, hogy a Nílus egyik szigetén, Vádi-Halfa közelében egy
magyar nevű berber törzs él, amelynek tagjai állítólag II. Szolimán szultán
serege által összefogdosott magyar hadifoglyok, majd katonák leszármazottai. A
törzs magyarabnak nevezi magát. Részlet: Afrika térképén még a közelmúltban,
ott, ahol a huszonhatodik hosszúsági fok szeli a Ráktérítőt, hatalmas fehér folt
éktelenkedett. A térképrajzolók az üres helyet úgy töltötték be, hogy nagy
betűkkel beleírták: Libyai Sivatag.Ha a Szaharát három részre osztjuk, a
Libyai-sivatag a nyugati harmadrész. A hosszúsági és szélességi fokok képzelt
vonalán futnak végig Egyiptom, Szudán és az olasz Tripolis határai. A valóságban
ott azonban csak a homok határos a sziklával, a semmi a végtelenséggel.A régi
egyiptomiak valamikor még ismerték ennek a hatalmas homok- és sziklatengernek a
belsejét. Később évszázadokon át senki sem járta a Halál birodalmát, és
feledésbe ment az ókori utazók ismerete. Amikor az arabok Kis-Ázsiából
bevándoroltak Afrikába, lépésről lépésre kellett elfoglalniuk és megismerniük az
új hazát. Babonás félelemmel nézték az ókori Egyiptom misztikus kultúrájának
emlékműveit és csak lassan, tapogatódzva haladtak előre az ismeretlen
országban.A Libyai-sivatag kérlelhetetlen pusztasága megfélemlítette a foglalók
seregeit, és évszázadokig tartott, amíg egyes vakmerő felderítők felfedezték a
homoktenger szigeteit, az oázisokat. Akik ilyen felderítő útról visszatértek,
csodálatos dolgokat meséltek. Kékszemű, szőke, de sötétbőrű emberekről, akik
végtelenül messze, kint, a sivatag hozzáférhetetlen helyein rejtelmes
oázisvárosokban élnek.