Kötetünk egy művészcsalád három generációjának öt tagját mutatja be, akiknek
egymással öszszefonódó alkotótevékenysége közel egy évszázadot fog át az 1870-es
évektől az 1960-as évtizedig. Közülük Kallina Mór, Árkay Aladár és Árkay
Bertalan építészek voltak, s a másik két családtag is az építészethez kapcsolódó
művészeti ágban alkotott: Árkay Sándor műlakatosként, Árkayné Sztehlo Lily pedig
u¨vegablak-tervezőként. Történelmi és stíluskorszakokon átívelő, korábban csak
vázlatosan ismert munkásságuk elsősorban Budapest építészeti örökségét
gazdagította, de műveikkel számos kisebb-nagyobb hazai településen is
találkozhatunk. A családtörténet és így könyvünk központi személyisége az
1868-ban született Árkay Aladár, aki húszévesen az apja, Árkay Sándor műhelyében
készülő lakatosmunkákhoz rajzolt terveket, egy évtizeddel később pedig apósa,
Kallina Mór tervezőtársaként már olyan jelentős historizáló középületeken
dolgozott, mint a budai Várban állt Honvéd Főparancsnokság vagy Budai Vigadó.
Legkarakteresebb művei az első világháború előtti évekből származó késő
szecessziós alkotások: a Városligeti fasori református templom, valamint a Bírák
és Ügyészek kis-svábhegyi telepének változatos kiképzésű családi házai. Az
1920-as évek végén Bertalan és menye, Sztehlo Lily közreműködésével ugyanő már a
modern katolikus templomépítészet és egyházművészet emblematikus magyarországi
műveit alkotta meg: a győr-gyárvárosi és a városmajori plébániatemplomot. Árkay
Bertalan nemcsak a húszas?harmincas évek egyik legfoglalkoztatottabb modern
családiház-tervezője, de az ötvenes?hatvanas évek kevéssé ismert
templomépítészetének is legtermékenyebb mestere volt. Könyvünk tanulmányai
tömören, de tudományos igényességgel tekintik át az egyes alkotók életműveit,
elemzik legfontosabb alkotásaikat; együttesük különleges metszetet kínál a
tárgyalt évszázad hazai építészetének történetéről. A kötet eddig javarészt
publikálatlan illusztrációs anyagának többsége az Árkay család gazdag terv- és
fényképhagyatékából került ki.