A magyar történeti hagyomány pontosan meghatározta, hogy kik voltak a magyarok
ősei: a szkíták és hunok, akik évszázadokon, sőt évezredeken át uralták az
eurázsiai sztyeppei térséget. Azt talán sohasem tudjuk pontosan meghatározni,
hogyan keletkezett a ránk is jellemző sajátos szkíta-hun életmód és kultúra,
amelynek nyomait máig megtaláljuk a Sárga-tengertől egészen az Őrvidékig, de a
modern tudományágak segítségével közelebb juthatunk az igazsághoz. Ennek a
hatalmas és erős szövetségnek nem ismertek a pontos határai, de a régészeti
leletek alapján a Sárga-tengertől a Bécsi-medencéig hasonló kultúrát alkotó
szövetségről lehetett szó, akik már a bronzkortól uralták e hatalmas területet.
Közös jellemzőjük a fejlett lovas életmód, az egyedi harcászati taktika,
tárgyaikon sorra feltűnnek az úgynevezett ?állatküzdelmi? jelenetek. A mai
tudományos vélemények alapján a rézkor végén, a bronzkor elején már vannak olyan
régészeti kultúrák, ahol a későbbi lovas népek műveltségének a csírája
felbukkan. Őseink nevét többféle módon jegyezték fel. A hazai források
szittyákról és szklavinokról beszéltek, a görögök hol kancafejő, hol szkíta
népekről készítettek feljegyzéseket. Ebben az ismeretterjesztő kiadványban
feltárul a hunok és szkíták története és ősi kultúrája. A régészeti leleteken
kívül a történeti források is megőrizték az ősi lovas népek emlékét, de a mai
magyar néprajzi hagyomány is sok olyan emléket őriz, amelyeknek párhuzamai a
keleti szkíta és hun népek között találhatók meg.