Itt nem ugyanazokról a sztárokról van szó, akikkel nap mint nap találkozunk a
neten, a tévében, a lassan minden médiára rátehénkedő pletykarovatokban. Nem
ugyanazokról a sztárokról, bár sokszor ugyanazokról az emberekről. A
Hollywood-galaxis történetében egyetlen valódi állócsillagot sem találtam, aki
kizárólag a nevéből élt volna, mint a celeb, aki arról ismerszik meg, hogy
ismerik őt. Itt a filmművészet óriásairól lesz szó, akiket nem a sajtó és a
tömeghisztéria, hanem saját művészi és emberi teljesítményük emelt a csillagok
közé. Tiszteljétek az igazi sztárokat! Azért lettek ők az igazi sztárok, mert
van miért tisztelni őket! A szárnyas közhely így szól: a legnagyobb sztár is
csak ember. No igen, de miféle? Alighanem mégiscsak másféle... A különbség nem
abban mérhető, hogy ő az, aki a legszexisebb Armani vagy Chanel-kreációkban
jelenik meg, aki örökké botrányokba keveredik. Igen, a sztár, még a legnagyobb
is, ugyanolyan sérülékeny, keményen robotoló, betegségekkel és más bajokkal
viaskodó, saját képességeiben is kételkedő ember, mint mi valamennyien. Csakhogy
neki van egy titka, melynek megfejtéséért némelyikünk mindenét odaadná. E titok
neve halhatatlanság. Ez az, ami a mozi legragyogóbb csillagait megkülönbözteti
tőlünk. Ez az, amiért irigyelni is szabad őket. Ennek a titoknak a megfejtéséhez
szeretnék hozzájárulni könyvemmel. (A szerző előszavából)