A magyar néprajzi kutatásoknak fő törekvése az utolsó évtizedben oda irányult,
hogy a magyarság őstörténetét mind jobban megvilágítsa. Ennek a törekvésnek
kétségtelenül legérdekesebb része az, mely a magyarság ősi hitvilágáról akarja
letépni az ismeretlenség leplét. De mily érdekes, épp oly nehéz is e feladat.
Nyilvánvaló, hogy ezt a feladatot is egyedül az összehasonlító módszerrel lehet
megoldani s azért össze kell gyűjtenünk azt a magyar anyagot, amelyben ősi
hitéletünk maradékait látjuk s ezt feldolgozva össze kell hasonlítanunk azon
népek hitéletével, vagy ősi hitéletének megmaradt töredékeivel, amelyek velünk
nyelvileg, történetileg rokonok. Jankó János (1868-1902) korának kiemelkedő
néprajztudósa és utazója volt. Jelen tanulmánya 1900-ban jelent meg az
Ethnographia folyóirat hasábjain. Diószegi Vilmos szerint: Korának egyik
legsokoldalúbban képzett, nagy nemzetközi tapasztalattal és jó terepismerettel
rendelkező magyar ethnographusa volt: