Magyarórán nem tanítják, az irodalomtörténet pedig alig-alig tartja számon a
huszadik század klasszikus magyar íróinak meccseit, futballról szerzett
benyomásait, pedig az utókorra maradt személyes történeteik, színes anekdotáik
vagy éppen sarkos megállapításaik páratlanul izgalmas olvasmányélményt kínálnak.
Kevesen tudják, hogy a száz éve elhunyt Ady Endre 1899-ben Debrecen első
csapatában futballozott, József Attila alighanem az Aranycsapat-edző Sebes
Gusztáv édesapjáról mintázta Csoszogi, az öreg suszter alakját, Rejtő Jenő pedig
a torinói olasz?magyar kedvéért nászútját szakította félbe. Juhász Gyulát a
Szegedi Bástya meccsbérlettel és belépőjén költőhöz méltatlan helyesírási
hibával ajándékozta meg (?álandó szabadjegy?), Karinthy Frigyes a Nemzeti
Sportnak elfeledett csatármúltjával büszkélkedett, Radnóti Miklós pedig 1938
nyarán baráti társasággal napozva hallgatta a magyar válogatott vb-meccsének
rádióközvetítését. És ez csupán néhány villanás az irodalmi futballsztorik
gazdag világából... ?Egy délután szabadság, egy ordításnyi szabadság. Ebben a
tikkadt, fáradt, elkínzott magyar életben, ahol mindenki nyaka körül érzi a
selyemzsinórt...? ? ragadta meg a szurkoló lélektanát Márai Sándor, és hozzá
hasonlóan kora szinte valamennyi fajsúlyos írója véleményt formált a
tízes-húszas években már megkerülhetetlen társadalmi jelenségről, a
labdarúgásról. Csillag Péter kötete huszonöt klasszikus magyar író és költő
futballal kapcsolatos élményeit dolgozza fel a Nemzeti Sport hasábjain 2015 óta
futó cikksorozata alapján.