Ez a könyv arra vállalkozik, hogy bemutassa a kora újkori magyar színházi
hagyomány különböző funkcióit és színjátéktípusait, kiemelve közülük azt,
amelyik mind az iskolai, mind a hivatásos színjátszásnak a legfontosabb,
reprezentatív műfaja volt a 16?18. században, vagyis a történelmi drámát. A
történelmi drámáknak az iskolai színjátszásban elsősorban retorikaipedagógiai
célzatuk volt: a 16. századra jellemző bibliai, ószövetségi történetek súlyos
etikai kérdésekre irányították rá a diákok és a közönség figyelmét (testvérharc,
a szülők tisztelete, a hatalom kérdésköre), a később színpadra kerülő
görög?római tárgyú drámák pedig a római erkölcs ideáltípusait jelenítették meg,
akik a közösségért, a hazáért való önfeláldozást példázták a diákok számára. A
katolikus iskolákban színre vitt mártírdrámák, a szentek életét bemutató darabok
ugyanakkor a felekezeti identitás megerősítését is szolgálták, ahogy a
protestáns kollégiumok (ellenzékiséget sugalló) szatirikus vagy allegorikus
színjátékai is. A 18. században megszaporodó (és magyar nyelvűvé váló) magyar
történelmi drámák ? a vallási küzdelmek lezárulása után ? már a
lokálpatriotizmust és a (közös) nemzeti identitást hangsúlyozták. Ugyanez a
funkció és tematika jellemzi a hivatásos színjátszás első két évtizedének
repertoárját is, jól mutatva azt a folytonosságot, ami a két színházi formát
összeköti. A nemzeti történelem csomópontjai és hősei (Mátyás, Hunyadi László,
Zrínyi) ugyanazok, mint az iskolai színjátszásban, de a klasszicista hőstípus
helyét fokozatosan az érzékeny hős veszi át a hivatásos színpadon. A kötet több
tucatnyi régi magyar dráma és színlap felhasználásával készült, s fontos célja,
hogy felhívja a kutatók és a szélesebb közönség figyelmét is a régi magyar
drámairodalom sokszínűségére és gazdagságára. PINTÉR MÁRTA ZSUZSANNA irodalom-
és színháztörténész, egyetemi tanár. A Régi Magyar Dráma Kutatócsoport tagjaként
több évtizede foglalkozik magyar dráma- és színháztörténettel. 1985?1996 között
az MTA Irodalomtudományi Intézetének a tudományos munkatársa, majd a Pannon
Egyetem Színháztudományi Tanszékének az oktatója, 2000 és 2012 között a tanszék
vezetője. 2012 óta az egri Eszterházy Károly Egyetem Irodalomtudományi Tanszékén
dolgozik, 2016 óta tanszékvezetőként. 2018-ban a 18. századi magyar irodalom
területén végzett kutatásaiért Faludi Ferenc-díjat kapott.