Kelemen Zsolt Lóháton fegyverben Cephalion Kiadó Kft. , 2005 192 o., kemény
kötés védőborítóval előjegyezhető Történelmünk ?egy ? számunkra kissé homályos,
mítikus ködbe burkolózó ? meghatározó töredéke új életre kelt a XX. század
végére. A halottaiból feltámadó 'lovasíjászat' új legendákat hozott a világra.
Az egykori katonai nagyhatalmak, rettegett fegyvereseiről a ma 'történetírói'
(régészek, történészek, had- és művészettörténészek, nyelvészek, zenészek,
dalnokok, költők, stb., de maguk a XX. század végének 'harcosai' is?) újfent
csodálatos regéket fogalmaznak. Komoly és ? bizonyára jó szándékú, de ?
komolytalan kutatók próbálják láttatni az érdeklődőkkel a letűnt korok élettel
és halállal manipuláló hőseit. A különböző kutatási területek közötti
információáramlás viszont általában sajnos nem jön létre, és a nekem gyakorta
szegényesnek, hiányosnak vagy éppen hibásnak tűnő elképzelések mindegyikéből
hiányzik a kellő mértékű gyakorlati tapasztalat. Az egyébként rendkívül értékes
munkát végző és kiváló eredményeket felmutató szaktekintélyek e haditechnika
bemutatásának tárgyában a legnagyobb tiszteletünk ellenére is dilettánsnak
bizonyulnak. Legtöbbjük életében nem ült még lóháton, nem fogott használat
céljából fegyvert a kezébe. Nem készített el semmilyen használati tárgyat,
sohasem próbált állatokat megtanítani az életben maradásért folytatott
együttműködésre. Nem is vadászott még. Sem állattal sem fegyverrel vagy anélkül,
sem lóháton, sem gyalog. Városi vagy elvárosiasodott emberek lévén, már a
természetet sem igen ismerik. Életmódjuk és ismereteik forrása lényegesen eltér
az általuk bemutatni próbált emberekétől. Fiatal tudományuk szubjektív lencséjén
keresztül nem képesek azokhoz hasonló szemmel látni a világot. Emiatt a
'hagyományosan' képzett elméleti szakemberek általában képtelenek fogalmat
alkotni mindarról, ami e könyvnek tárgya lesz.