Kovács András Ferenc ajánlója: Nincs itt semmi látnivaló. Közlik elhárítólag,
?mintha mi sem történt volna?, a kirendelt hatóságok, rendészeti hivatalok, a
teljhatalmi illetékesek. A ?madarak közjegyzői figyelme? alatt kiszállnak a
rendfenntartó szervek, a bűnügyi helyszínelők. Aztán a nyomozók és a nyomozati
anyagok is eltünedeznek a szürkületben. De Nyerges Gábor Ádám öttételes művében
minden nyomozás folytatódik a felfüggesztett történetekben, precíz szavakban,
képsorokban, kint és bent, mindenütt a körbeszalagozott, eltitkolt és tétlen
tetthelyeken. Csak körül kellene nézni az elveszett tárgyak, eltűnt emlékek,
akták, emberek, arcok kapcsolati osztályán ? a részvét és a gyűlölet
gyűrődéseiben. Nyomozni még! Nyerges verseskönyvében keresztüllátni az ismétlődő
tájakon, lepusztított környékeken? Lezárt térségeken, lelakott városokon
keresztül ragyog föl, villog a visszatérő, végleg lepörgő pillanatképek fénye s
félhomálya: a látás feszesre szabott, ironikus, komor, abszurd, szabad
retorikája. Látni, leírni, nem félni már időtlen félmosoly. Humor a magasban.
Mert a mélyebb rétegekben mindig maradnak helyszínek, szóképek, szép hasonlatok,
vizsgálatok, kísérletek, körülmények, és bizonyíték hiányában ott van a
szembesítés: ha van szem hozzá, s szembenézni kell. Nincs itt semmi látnivaló?
Pedig minden könyv látlelet lehet. A költészetekben általában látnivalóan sok
létnivaló van.