A női mentalitáskutatás és életmódelemzés aktualizált problematikája, hogy az
emancipálódott nők miért találják nehezen önálló hangjukat, és a patriarchátus
alakította rendszerbe simulva hogyan próbálnak helytállni. A Női beszély című
kötetben összefoglaló olvasható egy történeti kutatássorozat következő
állomásáról, amelynek visszatérő kérdésfeltevése, hogy a több évezredes
lemaradásban lévő nők miképpen élnek a publicitás adta lehetőségekkel, valamint
hogy megnyilvánulásaikban hasonló hatásfokot érnek-e el, mint a gyakorlottabb
férfitársak. A nyilvánosság előtt megjelenés minden időben a dominanciát, és a
hatalmi státus kialakításának lehetőségét jelentette, nem mindegy tehát, ilyen
alkalmakkor a nemek milyen arányban érvényesíthetik nézeteiket. Mára ugyan egyre
több női közbeszélő jelenik meg, de a súlyozott témákban, véleményalkotóként nőt
alig hallhat/láthat a közönség. A kötetben idézett kortárs közszereplők és
politikusok beszédeiben tapasztalt megfelelési stratégiák alkalmazása/nem
alkalmazása alátámasztotta a hipotézist, miszerint a nemek kommunikációs aktusai
hasonlóak, de a nők részéről a férfias minta követése, valamint egyfajta
akkomodáció tapasztalható. A miértre keresett válaszhoz a monográfia
történetkritikai fejezete nyújt segítséget, a hogyan taglalására pedig az
irányadó módszerek alkalmazásának (pl. tartalmi- és kritikai diskurzuselemzés)
eredményei szolgálhatnak. Korszakos összegzés tehát mindez, számos
tudományterület számára konfrontációs felület, kihívó meglátások gyűjteménye, s
az előtörténet és a kortárs utótörténet révén nemcsak a jelenkor, hanem a
belátható jövő felé megtett út egyik tudományos mérföldköve is. (A.G.A)