Az észt kultúra formálói szándéka szerint Észak-?Európához tartozik, de a mi
számunkra talán fontosabb, amitől ők maguk kissé idegenkednek:
közép-európaiságuk. A mai észtországi színi irodalom változatos, útkereső,
ugyanakkor a hagyományokat is számon tartó műveket kínál. A szerzők mutathatják
többé-kevésbé realisztikus tükörben mai (holnapi?) hétköznapjainkat, helyezhetik
történeti vagy filozófiai keretbe a cselekményt, teremthetnek groteszk és
abszurd helyzeteket, melyekről nehéz eldönteni, hogy elrajzolt vagy sültrealista
képet adnak-e való világunkról. A dramatikus forma is változatos, vannak
hagyományos dialógusra építő szövegek, de dokudrámák is. Találunk a kötetben
lírai, költői műveket, s olyat, amit első pillantásra két szereplő független
monológjának olvasunk, sorsuk összefonódására csak később derül fény. Hét
kortárs észt drámát választottunk, s az irodalmi érték mellett a működőképesség
és a közönséghatás is szerepelt a szempontjaink között. Nem könnyű, de élvezetes
feladat volt megtalálni a legjobbat, legérdekesebbet, a magyar olvasó számára
legizgalmasabbat. A kötetünkbe került drámaszövegek egyszerre jellegzetesek és
különlegesek. Nemcsak a szerzőkről és a szereplőkről, de általában az észtekről
is megtudhatunk valamit belőlük. Válogatásunk eredményeképpen a szerkesztőnek is
meglepetést okozva olyan izgalmas szerkezet állt elő, melybe szinte maguktól
rendeződtek a szövegek: egy középpontosan szimmetrikus ív a művek témája és
dramaturgiai megoldásai szerint.