Nem hiszem, hogy valaha is elfelejteném azt a percet, amikor megláttam Hercule
Poirot-t. Persze később aztán megszoktam, de az első pillanatban nagyon
meghökkentett, és azt hiszem, mindenki ugyanezt érezhette. Mit kereshet Poirot
felügyelő, ez a híresen kényelem- és tisztaságszerető úriember egy régészeti
ásatáson Irakban, ahol a mostoha körülmények aligha teszik kellemessé
ott-tartózkodását. Természetesen egy gyilkosság tettesét kell lelepleznie. Nem
ezzel a szándékkal érkezett ugyan, de ha már arra jár, nem okozhat nehézséget
számára egy újabb rejtély megoldása. Az ásatáson dolgozók jól ismerik egymást,
és természetesen el sem tudják képzelni, hogy a gyilkos közöttük lenne. Annál is
inkább, mert az áldozat hosszú időn át kapott fenyegető leveleket egykor már
halottnak hitt férjétől, így logikusnak tűnik, hogy ezt a jóformán mindenki
számára ismeretlen személyt gyanúsítsák. Poirot azonban sohasem kedvelte az
ilyen kézenfekvő magyarázatokat...