Az Aporiák próbatétele tizenkét tanulmánya a jelenkori filozófiai viták
tizenkét alapproblémáját mutatja be: a filozófia mint teória és mint
performativitás kérdésétől ember és természet viszonyának kérdésén át a
társadalmi tervezés és a totális állam aporiáin keresztül egészen a tolerancia
és másság elvi és gyakorlati határainak kitapogatásáig. Maga a címbéli
kifejezés, pontosabban az általa megjelölt törekvés, illetve az ennek révén
előidézett gondolati és egzisztenciális tapasztalat Jacques Derrida filozófiai
tevékenységének központi eleme. Bár a szövegek közül kettő tárgyalja
kifejezetten a dekonstrukció filozófiáját, a dekonstruktív éthosz mindegyik
írást áthatja. Áthatja, hiszen, Derrida önértelmezése szerint, a dekonstrukció
nem filozófia, nem tudomány, nem módszer, nem doktrína, nem is mechanikusan
alkalmazható értelmezői vagy kritikai eljárás, hanem egy különös készenlétre
épülő attitűd manifesztációja. Aporia, ez a filozófia ősi rétegéből ránk
hagyományozódott szó valójában a filozofálás eredendő tapasztalatát nevezi meg:
a határaira kifuttatott gondolkodás elakadásának, egy helyben toporgásának a
tapasztalatát, amely a könyv filozófus hőseinek mindegyikét elérte előbb vagy
utóbb, köztük Nietzschét és Heidegger, Husserlt és Mannheim Károlyt, Vajda
Mihályt és Jacques Derridát. Kicsák Lóránt a XIX. és XX. századi német és
francia filozófia kutatója, az Egri Eszterházy Károly Főiskola docense. Jacques
Derrida műveiből készült fordításai (Az idő adománya, 2013; Bitangok, 2015;
Törvényerő, 2016) a francia filozófus egyik legértőbb magyar tolmácsolójává
tették. Kutatási területén belül az utóbbi időben különös hangsúlyt kapott a
performativitás elmélete és Michel Foucault filozófiai életműve