Móricz Zsigmondot szimbolikus értelemben a nőiség filozófusának nevezhetjük,
megértéscentrikusnak mondható megközelítésmódja alapján. Az író töprengései a
szerelemről minden bizonnyal felidézik az örök férfi-női szerepek - akár mai -
lehetőségeit és zsákutcáit. Janka, Mária, Olga, Csibe az író szemében
Vita-femina, az Élet nőalakja, közvetítő, kinek szerepe elsősorban az írói
arculat alakításában teljesedik ki. A levél-, napló- és regényrészletekből, a
visszaemlékezésekből kiviláglik ennek az írásszervező férfi-női párbeszédnek a
jelentősége, különös tekintettel arra, hogy az eddig különböző mozaikokban
bemutatott életesemények e könyvben eddig nem ismert, egységes történetté
szerveződnek.