Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos,
egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az
őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy
tálban. Idő: délután hét óra. Színhely: Afrika, Rakhmár, egy távoli, eldugott
garnizon a Szahara valamelyik oázisában, ahol néhány ottfelejtett légionista és
egypár nyomorult arab tengődik. Személyek: személytelenek. Történik: semmi.
Rakhmár oázis legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy a legkevésbé feltűnő, legkisebb
mértékben sem jellegzetes oázis Afrikában. Középpontja egy vályogfallal
körülvett katonai tábor, amit a szaknyelv minden alap nélkül, pusztán szokásból
?erőd?-nek nevez. Az ?erőd? ellenálló képességéről fogalmat adhat egy nemrég
lejátszódott esemény, amikor a részeg káplár dühösen a falba rúgott, és súlyos
sérüléssel a kórházba szállították, mert az egyik lőrés a fejére esett. De
ilyesmit mégis ?erőd?-nek hívnak. És számmal is ellátják. Ez az erőd a 72-es
számú volt a zahara hasonló építményeinek sorában? A pálmák között nyolc-tíz
duárnak nevezett sárputri, ismeretlen céllal, mert a bennszülött háztulajdonosok
évekig nem mennek be az ajtón. Viszont az ajtó elől sem mozdulnak. Hová mennének
a forró oázisban? Vagy mit csinálnának benn a kunyhóban? Igaz, végeredményben az
sem világos, hogy mit keresnek ezek az arabok a kunyhó előtt, ahol üldögélnek,
de hát egy oázis nem arra való, hogy minden mozzanatában megfeleljen valamiféle
okszerűségnek.