Ferdinandy György (Budapest, 1935) emigráns magyar író életműsorozatának
harmadik kötete, az Örökség két korábbról ismert kisregényből áll össze: A
bolondok királya az édesapa, az Egy sima, egy fordított az édesanya történetét
meséli el, Navarrai Mészáros Márton újságíró, szerkesztő gondozásában és
utószavával. A kortárs széppróza prominens alakjaként számontartott - előbb
Franciaországban, majd Puerto Rico szigetén, végül a floridai Miamiban
letelepedett - szerző édesapja, idősebb Ferdinandy György - a kisregény Gyurija
- a nyilasterror idején kiállt az üldözöttekért, de hiába gondolta, hogy
orvosként biztonságban lehet. Az Országos Társadalombiztosító Intézet
(rövidítve: OTI) főorvosának végül a segítségnyújtásra ment rá az egész élete:
habár szanatóriumi beutalók segítségével tucatnyi embert megmentett a biztos
haláltól, végül a nyilas keretlegények elfogták, majd a Szálasi-hívek
főhadiszállásán, a Hűség Házában félholtra verték. Innentől fogva többé soha nem
tudott lábra állni, de még harminc évet élt - igaz, bénán, de szelíden, elfekvő
kórházak és szanatóriumok eldugott osztályain. Végül az ambiciózus édesanyja,
Rejtő Erzsébet - a kisregény Erzsije - nevelte fel a szövegek későbbi
elbeszélőjét, Gyurkát, valamint két másik gyermekét, akikről kezdetben budai
lakásuk garázsába meghúzva magukat, majd egy romantikus álom vezérelte kaland
hozományaként egy gödöllői házban gondoskodott. Az autofikciós kisregények az
író műveiből jól ismert messzi távolról visszatekintve, játékos öniróniával és
bölcs derűvel mesélik el a két, egyaránt küzdelmes életutat, amelyek - együtt,
de külön-külön is - számos tanulságot hoztak az elbeszélő számára.