A mai kor emberének egyik legfőbb jellemzője, hogy látszólag nagyon jól megvan
Isten nélkül. Inkább hisz önmagában, magabiztosan hangoztatva, hogy mindenki a
maga sorsának kovácsa, inkább hódol a különféle ezoterikus, okkultista tanoknak,
amelyek mind azt hirdetik, hogy ha betartunk különböző előírásokat, követünk
bizonyos módszereket, akkor attól kezdve boldogok leszünk, gazdagok, sikeresek,
legyőzzük a betegségeket, jó állást találunk, megfelelő társat magunknak, egy
csapásra megszűnnek a gondjaink, bajaink, már ezen a Földön megvalósul számunkra
a paradicsom. Korunk embere úgy él, mintha Isten nem is létezne, vagy ha esetleg
mégis, akkor valahol az általa teremtett univerzum emberi elmével felfoghatatlan
távolságban lévő, elérhetetlen pontján, s abszolút közönnyel viseltetik
irántunk, érzéketlen a szenvedéseink, küzdelmeink iránt.