Olyan 10 éves koromban támadt először az a gondolatom, hogy az élet nem lehet
mindössze annyi, hogy iskola, munka, család, öregség, betegség, halál. Ha ez
minden, akkor semminek nincs értelme. Ha ez minden, akkor nem baj, ha egy
üstökös belecsapódik a Földbe, nem baj, ha a világ kifordul a sarkából. Ha az
élet mindösszesen annyi, hogy felnő, majd megöregszik, majd meghal a test, akkor
az életnek nincs értelme, és teljesen értéktelen. Abban az időben körülöttem
minden a materializmusról szólt, a vallás templomokat jelentett, és furcsa
ruhájú embereket. A tomboló VHS-korszak hozta el az információt arról, hogy más
is van, illegálisan árusított, hangalámondásos, rossz minőségű filmek
formájában. Fantasy és horrorfilmek alakították a világképemet, és tereltek
valami más felé. Valami olyan felé, amit a szem nem képes meglátni. A szolgafaj.
80 év haldoklás. Lélekjátszmák. Mindezidáig egy weboldal mélyére, jelszavak mögé
zárt írások, melyek mintegy 2.000 oldalnyi vitát generáltak a beavatottak
körében.