Az első szó jogán Araszolok a pesti dugóban, és van időm mindenfélén
gondolkodni. Például mit lehetne tenni a dugók ellen? Milyen lenne az ideális
nagyvárosi közlekedés? Különböző SF-filmekben és -regényekben már sejtetnek
egy-egy ötletet, ami javíthatna a helyzeten. Például automatizálni kellene a
közlekedést. A dugókért a legnagyobb mértékben az emberek felelősek. Totojáznak
a zöldnél, belemennek a majdnem sárgába és beragadnak a kereszteződés közepén,
ugrálnak a sávok között, a forgalmat akadályozva parkolnak. És a két legnagyobb
probléma két sofőrtípus: a nyuszik és a tigrisek. Csupa olyan rendhagyó esemény,
ami megzavarja a forgalom dinamikáját, mely érdekes módon tudományosan legjobban
a folyadékok mozgásával írható le. Ha kivennénk a sofőrök kezéből az irányítást,
és komputerekre bíznánk, a becslések szerint 30-40 százalékkal nőne a
hatékonyság. Két sáv forgalma úgy tudna egyesülni, mint egy cipzár, az autók
nagy sebességgel is mehetnének 20 centiméterre egymástól, mert egyszerre fékez
és gyorsít az egész sáv forgalma az igényeknek megfelelően. Másik nagy probléma,
hogy rengeteg helyet foglalnak el a parkoló autók. Ha ezek nem töltenék fel a
városok útjainak szélét, sokkal gyorsabb lehetne a közlekedés. Hatékonyabb lenne
a tömegközlekedés is, ha nem nagy buszokban gondolkodnánk, hanem kisebb automata
járművekben, sokkal kötetlenebb útvonalakban.