A ?duende erő, nem pedig cselekvés, harc és nem gondolkodás. Egyszer egy öreg
gitárművésztől ezt hallottam: ?A duende nem a torokban van, a duende belülről
jön föl, a talpból.? Nem képességről van hát szó, hanem valóságos élő stílusról,
egyszóval vérről, valami nagyon öreg kultúráról és pillanatnyi alkotásról ? írja
Federico García Lorca. Jason Webster angol fiatalember megcsömörlötten a száraz
egyetemi tanulmányoktól és egy szerelmi csalódás után gyermekkori álmai
színterére, Spanyolországba utazik. Minden vágya, hogy megtanuljon
flamenco-gitáron játszani. Különféle flamencoiskolákban próbálkozik,
Andalúziától Madridon át Granadáig, miközben angoltanításból tartja fönn magát.
Megszállottan tanul, görcsösen igyekszik megragadni a titokzatos duendét,
spanyolabb akar lenni a spanyolnál, kétségbeesetten próbál beleolvadni a cigány
flamencoegyüttesbe. Megtapasztalja a tiltott szerelem kínját, az elválás
fájdalmát, a kudarc szégyenét. De nem adja fel, mert mialatt megpróbálja
megérteni, elsajátítani ezt a rejtélyes, ellentmondásos, szenvedélyes kultúrát,
óriási felfedezést tesz: ráébred, hogy önmagát nem tagadhatja meg, az őrülettel
határos kizárólagosság sehova sem vezet, s elsősorban önmagával kell
megbékélnie, hogy megbékélhessen a világgal. S miközben Jasont követi, vele
együtt az olvasó is megérti talán, miért mondta Goethe a duendéről: ?Titokzatos
erő, amit mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni.? Egy
kalandokkal teli, csodálatos utazás, egy igazi mediterrán szerelem története. És
színek, hangok, illatok, érzelmek és tánc, tánc, tánc.