Bertrand Russell 1956. február 26-án, röviddel a könyv megjelenése után a
Sunday Times vezető helyén többek között a következőket írta róla: A könyv
utolsó, végtelenül szomorú fejezete ezt a címet viseli: A másodszor is megtört
szív. De az emlékiratok mégsem ezzel a fejezettel végződnek, hanem azzal a
néhány oldalas Hit, illúziók nélkül című végszóval, amelyben Károlyi
megfogalmazta álláspontját és reményeit a világ jövő haladását illetően.
Sokakkal ellentétben, akiket a konstruált perek kiábrándítottak az ügy igazába
vetett hitből, Károlyi nem engedte meg magának, hogy reakcióssá váljék.
Mindvégig meggyőződéses szocialista maradt. Bűnnek és ostobaságnak tekintette
például a Nyugat ellenséges magatartását az ébredő Ázsia iránt. A könyv kitűnően
van megírva, és olyan kristálytiszta őszinteség árad belőle, ami közéleti
emberekben bizony nagyon ritka... Az emlékirat lapjain, akárcsak az életben,
tragédia és abszurd komikum egymás mellett, egymással keveredve jelenik meg.
Károlyit sok kudarc és tragédia érte életében, de egyetlen szavában sem érezhető
semmiféle keserűség. A. J. P. Taylor angol történész az angol kiadás előszavában
így ír Károlyi Mihályról és emlékiratairól. Károlyi Mihály olyan magyar volt,
aki talán mindenki másnál teljesebben egyesítette magában az európai történelem
tapasztalatait. Emlékiratainak ez a kötete ritka emberi dokumentum, egy olyan
nem mindennapi egyéniség élettörténete, akit a sors, bármily kíméletlen volt
hozzá, sohasem tudott térdre kényszeríteni. Károlyiban az volt a rendkívüli,
hogy sohasem veszítette el hitét. Kitartott mellette annak ellenére, hogy egyre
súlyosabb csalódások és megpróbáltatások érték. Az a Magyarország, amelyben
Károlyi felnőtt, arisztokrata vezetés alatt állt, és makacsul nagyhatalomnak
tekintette magát... Tisza és társai a Németországgal való szövetség révén
akarták megőrizni ezt a nagyhatalmi státust. Károlyi, éppen ellenkezőleg,
szakítani akart a német szövetséggel, és Kossuth egykori politikáját folytatva,
az akkori nyugati demokráciákhoz akart közelíteni. Más magyarok is álmodoztak
erről, de Károlyi volt az egyedüli, aki le tudta vonni ennek a politikának a
logikus végkövetkeztetéseit. A nyugati demokráciákkal való szövetség
megkövetelte, hogy Magyarország is demokratikus ország legyen. Károlyi az első
világháború idején már az általános választójog, a nemzeti egyenjogúság és a
földosztás híve volt. Le akarta rombolni a történelmi Magyarországot, de csak
azért, hogy annak nagyságát új formában megmenthesse. Ha az első világháború
előtt - vagy akár alatt - őt követik, Magyarország sorsa, ha sok szenvedés árán
is, másként alakul. 1918-ban már késő volt... 1918 volt Károlyi történelmi
pillanata. Kormányzásának öt hónapja helyet fog biztosítani számára minden
történelemkönyvben. Sírba tette a Habsburg-monarchiát, első elnöke lett a
független Magyarországnak, és megkísérelte Közép-Európának a wilsoni elvek
alapján történő átalakítását.