Gesualdo - a Madrigál főhőse - és Monteverdi, a zenetörténetnek ez a két nagy
alakja kortársa egymásnak, egy országban élnek, de nincs köztük kapcsolat és nem
hatnak egymásra. Monteverdi Cremona, Mantova és Velence háromszögében éli le
életét, növekvő népszerűségben, de kenyérkereső tevékenységben és
kényszerűségben teremti meg a monodikus zene diadalaként a dramma per musicát, a
mai operát, Carlo Gesualdo - Venosa hercege - különcként és nagyúri
dilettánsként teszi modernné a madrigált. Bár műveit kiadja, életében nem a
művészetével válik híressé Itália-szerte, hanem kegyetlen bosszújával:
orgyilkosokkal megöleti a feleségét és annak főúri szeretőjét. Az előre
eltervezett gyilkosságot maga is végignézi, ezután elvágtat sziklavárába és
védelmi készültségben várja a megtorlást. A tragikus botrányt azonban nem követi
vérbosszú, s minthogy a férji becsületen esett sérelmet torolta meg, a főnemesek
kamarája is felmenti. A tragikus különc visszavonulhat nápolyi palotájába,
bolyonghat Itáliában, élheti a maga különtörvényű, zaklatott életét. Közben
újból megnősül, a ferrarai herceg rokonát, Eleonora d'Estét veszi feleségül. A
harmóniát, a boldogságot azonban új házasságában sem ismeri. Csak a zene
világában talál önmagára. Senkivel sincs bensőséges érzelmi kapcsolata.
Ugyanakkor azonban a Gerusalemme liberata költőjének, Tassónak jóindulatú
mecénása és művésztársa, az ő verseire komponálja madrigáljainak zenéjét.