Jólöltözött fiatal férfi lépett ki a Gellért-szálloda kapuján. Azzal a testi
jóérzéssel, amit a kiadós alvás, a frissen borotváltság, meg az iménti fürdő
okozott, mosolyogva nézett szép a téren. Villamosok, autóbuszok, meg luxuskocsik
zúgtak el tarkán csillogva a délelőtti napsütésben s az enyhe tavaszi fuvallat
föld- és rügyezésillatot hozott a Gellérthegy felől. Az a tudat, hogy még másfél
órája van a bírósági tárgyalásig, egyszerre olyan szabadságérzéssel töltötte el,
mint amikor diák korában, a váratlanul elmaradt órák helyett, a zöldülő
természetbe futhatott ki. A szállodaportás felemelt karral a közeli taxi-állomás
felé intett. Pathó Gyula tagadóan rázta a fejét. - Köszönöm, gyalog megyek - és
magyarázatképpen felmutatott a felhőtlen égre. - Az első szép tavaszi nap -
bólintott a portás és az égre hunyorgó szeme mögött pillanatnyi szomorúság
vonult át, mintha arra gondolt volna, hogy jó annak, akinek nem kell ilyenkor is
egy hűvös kapualjban ácsorognia. Vagy csak Pathó Gyula hitte ezt és hirtelen
támadt részvéttel, cigarettával kínálta.