Mikszáth legkomorabb regénye: A fekete város. A stílus villanó felszíne
árnyakat rejt. Konok tragédiát hajt előre a könnyed, csevegő hang, az egymásba
kapcsolódó anekdoták laza sora. A regény cselekménye, melynek magvát Görgey
alispán és Lőcse városának párharca alkotja, a XVIII. században, Rákóczi
szabadságharcának éveiben játszódik. Kellett Mikszáth számára a szabadságharcos
háttér. Szüksége volt rá, hogy a történet mögött feltűnjenek az elbukott
szabadságküzdelem tiszta fényei. Ez volt a mérték. Görgey és Lőcse rossz ízű
civódása igazi jelentését innen kapta meg. Élet-halálharcát vívta a nemzet, s
urak és polgárok közben nem láttak mást, mint a saját kicsinyes perpatvarukat.
Az önzés, az egyéni sértettség befogta szemhatárukat. A nemzet vért vetett, mert
szabadságot akart aratni, őket a saját apró érdekeik izgatták csupán. Rákóczi
harca válsággal küzdhetett, közeledhetett a vég, a tragédia, ők egyéni céljaik
után loholtak tovább. A nemzet ügye nem volt az övék. Mikszáth a regényben
felettük mond ítéletet. S a társadalomkritikai hangot erősíti azáltal is, hogy a
regénybe beleszövi Görgey alispán lányának és a fiatal lőcsei polgárnak,
Fabriczius Antalnak romantikus, igaz szerelmét. Romeo és Julia örök motívuma itt
is vádol. Mint Mikszáth más műveiben, az ébredő boldog szerelemnek itt is külön
jelentése van: az innen áradó fény árnyal, hangsúlyoz. A szabadságharcos háttér
s az eltaposott tiszta érzés együtt fejezi ki a regény mondandóját, Mikszáth
ítéletét urak és polgárok fölött. Ezek az osztályok csak önmagukat látják,
foglyai a saját önzésüknek, nincs bennük felelősségérzés; nem tudnak helytállni
az életért, az emberért, nem állhatnak helyt a nemzetért.