Jeszenszky Iván 1945-ben született Szegeden. Élete nem szükölködött váratlan és
abszurdba illő fordulatokban: kitelepítés, vajdasági, majd nyugat-európai lét.
1965 óta Svájcban él - az üzleti és a sportélet mellett a művészetek terén is
ismertté vált neve: Krimiparódiája azért eredeti, mert a szokványos horror-,
pornó- és superman-elemek felhasználása nélkül építkezik a szerző, hősei okosak,
gyarlók, jók és esendőek -, mint mi magunk. Stílusának meghatározói a
fordulatosság és a humor... Párizsi utazásra hív bennünket e könyv, melyből
kiderül többek között, hogy bankot nyitni nagyon jó vállalkozás, de csak éjfél
után érdemes... - Ki ez az úr? - kérdezte Vadim Kirovot és kezével az
ismeretlenre mutatott. - Monsieur Pierre Brune vagyok -, mondta az elegánsan
öltözött férfi és jóízűen elnevette magát. - A neve jól hangzik, de miért urazza
saját magát? - Kit urazzak, ha nem magamat? Titeket? Két éve taxizom Párizs
alvilágában, azóta ebben a kocsiban nem ült úr rajtam kívül. - Szóval te... te
nem vagy ezekkel? - Mindig a fizető mellett vagyok. Ma ők fizetnek, ők
parancsolnak. Ha holnap te fizetsz, te fogsz parancsolni. Kettős órabérért,
amint látod, a kormánykerekeket is a bérlő kezébe adom. Fő erényem, hogy soha
nem látok és nem hallok semmit. Azonban semmiféle dologban nem veszek részt.
Hullát csakis kivételes esetben szállítok és kizárólag akkor, ha nincsen
megcsonkítva. A kocsimban tilos kést használni. Pisztolyt, mérget, gázt vagy
egyéb eszközt szabad, ha nem okoz a testen jelentékeny vérzéssel járó sérülést.
Akarsz még valamit tudni? - Hol lehet téged megtalálni? - Erről a kettőről
ítélve, nem hiszem, hogy szükséged lesz rám ebben a büdös életben...