A magyar állami újjászületés 1944. decemberi, debreceni nyitányát követő, több
mint tízesztendős korszakot két nagyobb időszakra szokták felosztani: a
kommunista párt egyeduralmának létrejöttéig terjedő, majd az azt követő
periódusra. 1948-ig, a fordulat évéig általában az eredményeket, sikereket
hangsúlyozza történetírásunk és kevesebb szó esik a már akkor is jelentkező
anomáliákról. Mindazonáltal ez a korszak, hála a koalíciós idők színes és
változatos sajtójának, valamint az összegező és az egyes részterületeket
külön-külön is feldolgozó szakmunkák gazdag forrásanyagának, viszonylag elevenen
él a köztudatban. Ugyanakkor az úgynevezett ötvenes évekről - ezeknek kezdetét
és végét egyébként nehéz konkrét időponthoz kötni - a kialakult képet
szélsőséges hangvételű írások és továbbélő legendák is meghatározzák. Az erről a
témáról szóló történeti művek között akadnak kincstári optimizmust sugárzó
feldolgozások és emigráns, szélsőségesen kommunista és szovjetellenes könyvek,
de az objektivitásra törekvő, új ismeretekben bővelkedő publikációk száma az
érdeklődéshez képest még mindig nem elegendő. A történészek, ha az ötvenes
évekről szólnak, többnyire csak a magas politika változásait elemzik, s kevés
szót ejtenek azokról, akik napról napra, cselekvőként vagy szenvedőként -
nemritkán mindkét szerepben - élték át ezeket az időket. Az 1945 és 1956 közötti
korszaknak egyik legismertebb, ma is szenvedélyeket kiváltó politikusa a
Szovjetunióban, Gorkijban elhunyt Rákosi Mátyás volt. Neve és tevékenysége az
egész periódust szimbolizálja, bár a felszabadulást követő koalíciós időszakban
- legalábbis formailag - csak egy volt a többi pártvezető közül. Személyiségének
és pártjának súlya azonban már 1945-ben meghatározó volt, s néhány év alatt
annyira megnövekedett, hogy rányomta bélyegét az ország politikai arculatára. E
könyv olvasója leginkább emlékiratokban, feldolgozásokban és
dokumentumkötetekben találkozhat Rákosi Mátyás nevével. De ha kisétál a
Farkasréti temetőbe, az oldalfal urnáit eltakaró, egyszerű, szűkszavú
feliratokat tartalmazó fedlapok egyikén szemébe tűnik a jól ismert név, jelezve,
hogy az egykor oly nagy hatalmú politikus hamvait hazaszállították. De hát ki is
volt ő?