A moldvai magyarok körében szinte minden korszakban adódtak értelmiségi
feladatokat vállaló személyek. Közéjük sorolható a magyar közvélemény és
történésztársadalom előtt ismert szabófalvi Mihai Perca, Perka Mihály
történész-tanár is, aki 2012-ben, saját indíttatásból összeállította, majd saját
költségen kiadta az immáron a magyar érdeklődők által is olvasható könyvet. A
történeti forrásokat szervesen kiegészítő vallomások együtteséből összeállt
kötet ebben a formában is újdonságnak számít a csángómagyarokról szóló
kiadványok között. A forrásokat bevezető és/vagy kísérő rövid, szerény, ám
határozott szerzői kommentárokból Perka nézetei jól kiolvashatók. A könyv és
annak szerzője egyértelműen a magyar tudományos álláspontot képviseli, illetve
támasztja alá újabb, román történészektől idézett adatokkal, szembehelyezkedve
és vitázva az egyébként hosszasan idézett, főként egyházi berkekben keletkezett
egyháztörténeti nézetekkel. Ezekben a szerzői értelmezésekben találja meg a
magyar olvasó a könyv legfőbb újdonságait, kivált a történeti és
társadalomtörténeti kérdések iránt érdeklődők ismerhetnek meg eddig nem ismert
jelenségeket, és az azokból kirajzolódó (új) összefüggéseket. Perka Mihály
könyvének egyik legfontosabb értéke az, hogy a román-magyar források puszta
egymás mellé helyezésével, a két ország legjelesebb szaktekintélyeinek
párhuzamos idézésével arra is rávilágít, hogy a moldvai magyar népcsoport
likvidálásában nem a románság, nem a román tudományosság, hanem a római
katolikus egyház, a politikum és az oktatás vállalt szerepet. Nyilvánvalóan nem
általános értelemben, hanem a folyamatban konkrétan részt vállaló - általában
vezetői és döntési jogkörrel rendelkező - személyek tevékenysége révén. Perka
Mihály könyve minden bizonnyal azoknak a csángómagyaroknak és leszármazottainak
lesz a történeti bibliája, akik körében feltehetően előbb-utóbb megfogalmazódik
majd a saját történelmük megismerésének az igénye. Iancu Laura