A könyvben olyan az eddig ismerteken túl - források kerülnek bemutatásra,
melyeket írójuk nem a publikumnak szánt. A leveleket olvasva több irányból is
betekintést nyerhetünk egy híres politikus életébe, aki a kiegyezés korától
Gömbös Gyula miniszterelnökségéig rivaldafényben állva, különböző ellenzéki és
kormányzati pozíciókban aktív szereplője és formálója volt a magyar
történelemnek, több mint hat évtizeden keresztül. Cselekedeteivel, beszédeivel
szélsőségesen megosztotta kortársait a dualizmus korában, hogy az 1920. január
16-án elmondott védőbeszéde következtében a revizionizmus jegyében a
Horthy-korban kultusz alakuljon ki körülötte. A történész feladata, hogy a
megosztottság és az azt követő össznemzeti kultusz körüli kérdéseket
megválaszolja, és objektíven mutassa be a történelem szereplőjét, illetve általa
a korszakot is, melyben élt és tevékenykedett. Ennek egyik első és legfontosabb
lépése a primer források összegyűjtése, melyek Apponyit nem úgy mutatják be,
amint önmagát a képviselőház, a delegáció, az Interparlamentáris Unió
közgyűlésén, vagy éppen egy karitatív egyesület adománygyűjtő rendezvényén
láttatni kívánta és ennek megfelelően fellépését, beszédét tudatosan
megtervezte. Magánéletéről tájékoztató sorait böngészve az a benyomása támadhat
az olvasónak, hogy ott ül Apponyi dolgozószobájában, családtagjaival sétál az
éberhardi kastélyparkban, részese a birtok felügyeletének, pénzügyi gondjai
orvoslásának, együtt imádkozik vele, osztozik örömében és fájdalmában. Ismerjük
hát meg a méltóságos urat!