A magyar film regényét tartja kezében az olvasó - regényt, melynek egykor élt,
valóságos szereplői feltalálók és vállalkozók, világsztárok és filmek
láthatatlan munkatársai, mozitulajdonosok és filmhiénák, elméletalkotók és
üzletemberek, emigránsok és kurzusok kegyeltjei; és főleg: maga a film, melynek
- bizonytalankodva megtett - legelső lépéseitől a háborúig követi hódító útját
Nemeskürty István; országhatárokon és műfajokon keresztül, történelmi és
kultúrhistóriai viharokban, művészeti mozgalmak sodrásában és politikai krízisek
során. De ez a kötet a mindeddig hiányzó nagymonográfia is: a technikatörténeti
kutatások (és szenzációk) mellett elmélettörténet és filmesztétika-történet is,
s a művek és alkotói pályák feltárása és elemzése nyomán a közönség változásának
leírása is - amely sztárokat teremt és feled el, önmagát és eszményeit keresi a
filmvásznon, változtat és változik az időben. A történetírói tekintetet nem
kerülik el a hagyományos művészeti ágak kölcsönhatásai, termékenyítő kapcsolatai
sem: hogy mit köszönhet a modern regény a filmnek, mit a film a képzőművészeti
avantgarde-nak, mi jellemzi a plakátműfajt vagy a filmzenét, hol vannak a
filmdokumentum határai, mi is a rajzfilm, - efféle kérdéseken keresztül az író
szemlélete példaadóan mutatkozik meg. A könyv lapjain megelevenednek az egykori
Budapest és Magyarország mozijai, életre kelnek a sztárok, bálványok és
eszmények, bepillanthatunk a hőskor Hollywoodjába, a tízes évek budapesti vagy
Párizs környéki műtermeibe; felfedezések és bűnügyek tanúi lehetünk,
monopóliumok érdekharcait követhetjük, és a filmgyártás világában láthatjuk ez
eltorzuló horizont sötét tükröződését. A képpé varázsolt idő tehát nemcsak a
magyar művelődéstörténet hézagpótló fejezete, nemcsak széles kultúrhistóriai
tabló, szakkönyv és elméleti kísérlet, de élvezetes, lebilincselő olvasmány is.