Monográfiámban a magyar felvilágosodás kiváló úttörőjének, a polihisztor
Maróthi Györgynek a munkásságát igyekszem bemutatni a maga teljességében,
sokoldalúságában, többnyire eredeti, először feltárt (levéltári, kéziratos)
források alapján. Ifjúkori, hazai és külföldi tanulásának, azok tárgyainak,
ismeretlen disputációjának ismertetése után, itthoni tevékenységét rajzolom meg
a tanulmány IV-XIII. fejezetében. Szó kerül itt új felfogású történelem-,
továbbá ó- és újkori földrajztanításról, a görög és római régiségekről szóló
részletes latin nyelvű régiségtani előadásairól, melyekből a tárgy bőséges
ismerete mellett kiderült például a ?philologia sacra-tól való távolodása, s
bátor, a felvilágosodás szelleméből táplálkozó filozófiai és társadalmi
felfogása, mely a kor leghaladóbb gondolkodóinak, pl. Locke-nek a nézeteit hozza
elénk. Ez előadásaival párhuzamosan - hiszen rövid élete, működése folyamán
szinte minden mozzanat párhuzamosnak mondható - foglalkozott a latin nyelvnek a
puritánus kulináris szintről a klasszikus szintre való felemelésével. E munkája
során kicserélte Comenius elavult tankönyveit s helyettük a Cellariuséit vezette
be, de adott ki auktorokat is korszerű filológiai módszerrel.