Remek trükköt választott az író a főként anekdotákból, népmesékből ismert - s
minthogy mesésen, tehát idealizáltan félre is ismert - nagy király
személyiségének, kormányzási módszerének bemutatására. A trükk lényege: nem a
királyról ír, hanem két főhős életébe beleszőve, mintegy epizódszerepre
korlátozva jeleníti meg, s csak a kötet végén válik mindent elrendező, isteni
tekintéllyé. A történet főhőse két diák: két ellentétes jellemű és hajlamú ifjú,
akik között közös ferrarai tanulmányaik során született életre szóló barátság.
Egyikük igazi tudós alkat; csillagászatot, alkímiát tanult, s ez a tudománya a
regény bűnügyi szálának pozitív főszereplőjévé teszi: megakadályozza, hogy
szerettet mesterét egy elvetemült aranycsináló kiforgassa vagyonából. Az
aranycsináló mesterkedéseinek bemutatása közben megismerkedhetünk az alkímia
mágikus-misztikus tudományával, évszázadok leghőbb vágyának, a kincsszerzésnek
eme sok valódi tudást is követelő szemfényvesztésével. A horoszkóp tudományában
való jártassága egy többszörös gyilkosság és egy pusztító gyújtogatás tervét
hiúsítja meg. A másik főhős deákos tudománya ellenére katona szeretne lenni,
ezért mindent elkövet, hogy szelleme mellett testét is eddze. A két diák
életében a beteljesedést a Mátyás udvarába való bekerülés hozza meg. A tudós
ifjú a király fő csillagásza lesz, harcrakész barátja pedig a király első számú
titkára és apródja. Ilyen minőségükben hajtják végre életük legnagyobb tetteit:
a tudós leleplezi a gyilkost, az apród egy csata során megmenti Mátyás életét. A
fordulatos cselekménybonyolítással megírt regény szórakoztat, izgalomban tart,
és közben - szinte észrevétlenül - számtalan új ismerettel gazdagítja a
reneszánsz korról alkotott képünket.