Szántó György Fekete éveim antik (Gondolat Kiadó), 1973 467 o., vászon kötés
védőborítóval, jó állapotú védőborító kopottas, sérült 680.- A Fekete éveim című
önéletrajzi regényben Szántó György elbeszélő tehetségének legjobb erényei
öltenek alakot.. Alakjait eleven módon ábrázolja, az önéletrajzi emlkezés
érdekes és színes történetekben nyilatkozik meg, stílusa erőteljes és festői. A
regény egyszerre önéletrajz és korrajz. Önéletrajz, amelyben Szántó György
1921-től 1931-ig mutatja be saját életörténetét, megvakulásának eseményeit,
irodalmi pályájának indulását.. Ám az önéletrajzból hiteles regény is lesz,
amely egy különleges emberi sors történetét ábrázolja. Annak az embernek a
sorsát, akit a háború foszt meg szeme világától és legfőbb ambíciójától,
hivatásának betöltésétől, attól, hogy festő legyen, s önmagát és a világot
színekben és képi formákban fejezze ki. A regény egyszersmind széle körű korrajz
is, mégpedig kettős értelemben. Egyrészt képet ad a húszas évek
Magyarországáról, a romániai magyar irodalom indulásáról, s a közép-európai
helyzetről. Másrészt pedig a Fekete éveim érdekes képét adja az évtized irodalmi
életének, folyóiratainka, irodalmi társaságainak, könyvkiadóinak. Különösen
érdekesek azok a jelenetek és portrék, melyeket Szántó György az emigrációs
magyar irodalom és a romániai magyar irodalom tűzhelyeiről és alkotóiról rajzol.
Olyan folyóiratokról olvasunk, mint az emigrációs Ma, Az Ember, Diogenész, az
erdélyi Géniusz, Periszkóp, Korunk és Erdélyi Helikon. És olyan írókról, mint
Fábry Zoltán, Kassák Lajos, Kemény János, Tabéry Géza, Tamási Áron? (Pomogáts
Béla, 1971)