A modern ember nem őrzi már dédapja emlékét, ellenben buzgón írja dédunokájának
kimerítő és hiteles életrajzát. Walter Scott a XIX. század elején a múltnak
regényeit írta; H. G. Wells a XX. század elején a jövő regényeit írja. A modern
lelket hajszolja valami a jövő felé, a futurista álmok felé, nemcsak a
fáradtság, hanem a félelem is, amellyel visszatekint a múltba. És nemcsak attól
fél, ami a múltban rossz volt, hanem attól is retteg, ami jó és szép volt benne.
A jövő fehér fal, amelyre minden ember ráírhatja a nevét, amilyen nagy betűkkel
akarja; a múlt fala azonban tele van olvashatatlan karcolásokkal, mint például
Platón, Ézsaiás, Shakespeare, Michelangelo, Napóleon. A jövőt olyan keskenyre
szabhatom, mint amilyen magam vagyok, de a múlt olyan széles és élénk, mint az
emberiség.