Ötödik évtizede foglalkoztat a történelem. Negyedik évtizede foglalkozom Buda
középkori történetével. Még 1949-ben úgy alakult a sorsom, hogy évekig részt
vehettem a Buda vári palota régészeti feltárásain. Már akkoriban felmerültek
bennem olyan várostörténeti felismerések, hipotézisek, hagyományokban való
kételyek, amelyeket utóbb - kényszerű, de hasznos vidéki, egri s esztergomi
múzeumi évek után -, 1967-től fogva, immár mint a budai ásatások irányítója
realizálhattam, s vehettem újabb vizsgálódások alá. Mivel számomra csak az az
ismeret vagy hipotézis valós, amelyet kifejezek, feltevéseimet azonnal
megfogalmaztam s publikáltam. Ezek időnként vitát váltottak ki. E kötetemet
budai régészeti kutatásaim összefoglalásának szánom. Munkálkodásom során tán a
leglényegesebb eredmények érzem annak a csak az 1970-es években igazolt
feltételezésemnek realitását, amely szerint a budai Várhegyen már a szent
királyok korától a tatárjárásig állt a vizekkel övezett Pest város jobb parti
faluja, agrártelepe. (1974-ben ennek a kutatása vezetett archeológiai munkám
döntő mellékeredményére, a budai szoborgaléria szerencsés felfedezésére).
Megítélésem szerint sikerült a rezidenciális Buda korai helyrajzának, telepítése
történetének és a királyi palota építéstörténetének szabatosabb meghatározása
is. Sajnos, néhány más ásatási kezdeményem - a Táncsics Mihály utcai régebbi
királyi nagykúria s vele a Szent Márton-házikápolna, a XV. századi kéthajós
zsinagóga és a Ságvári-ligeti pálos főkolostor feltárása - kívülem álló okokból
- régészeti torzó maradt. Ezeknek befejezése a jövő feladata. Munkámat az elődök
s a kortárs régészek-történészek eredményeibe ágyaztam bele, s képekkel,
valamint szövegemben igyekeztem megrajzolni a budai középkor művelődéstörténeti
hátterét is.