Cholnoky Viktor A kísértet / Trivulzio szeme Válogatás Cholnoky Viktor
publicisztikájából és novelláiból antik (Magvető Kiadó), 1980 1042 o., kemény
kötés, jó állapotú 980.- Aki hírlapi cikkeit olvassa, valóban csodálkozhat
polihisztori hajlamain. Mi mindent tudott az az ember, aki etruszkokról és
magyarokról, Napóleon-kultuszról, koleráról, vándormadarakról, fajok
kongresszusáról, bányarémről, vámpírokról, szivarokról, árjákról, földrengésről,
muzsikáról mert írni. Lexikonok voltak a kedvenc olvasmányai. Testvére, Cholnoky
László kételkedik tudása értékében: ?sokat tudott, de mindent csak félig?. De
amit leírt, azt mégis milyen érdekesen és milyen hevesen tudta! Nem is tudásának
értéke a lényeges, hanem sokoldalú érdeklődésének ténye. Mi minden izgatta a
fantáziáját! Milyen örömmel ragadott meg mindent, amiből paradoxot és groteszket
lehet építeni!? ?A halott matériát itt valóban a líra eleven vérhullámai járják
át.? Nemcsak a szerkesztésnek, a stílusnak is érzékeny és tudatos művésze volt.
Árnyalt, változatos, kipoentírozott mondatokat írt, melyek játékos könnyedséggel
alkalmazkodnak a tárgyhoz, tudott ünnepélyes lenni, pompásan értett egy pajzán,
a történet mögül ki-kiszóló mesehanghoz, még a szójátékokat is szerette? Értett
a régiekhez, megelőzött moderneket, irodalmunk szorgalmas ?felfedezői? miért nem
vették még észre? Gyűjteményünkben Cholnoky Viktor elbeszéléseit és jeleneteinek
többségét közöljük. Az írások ? néhány kivételével ? megjelentek az író három
elbeszéléskötetében: Tammúz, Budapest, 1910. Franklin-társulat, Az alerion-madár
vére, Budapest, 1912. Franklin-társulat, Néhusztán meséiből, Budapest, 1913.
Franklin-társulat. Minthogy e kötetek közül kettő még az író életében került
forgalomba, s a harmadik is a halálát követő évben, a bennük közölt írások
szövegét fogadtuk el hitelesnek, bár a jelenetek és novellák majd mindegyike
megjelent már korábban is folyóiratban vagy hetilapban. Cholnoky novellái ?
inkább rejtve, mint explicit formában ? az irodalomnak mint írásnak (s nem mint
tanulságos, példázatos s így erkölcsi ?megújulást? hordozó történetnek) a
hangsúlyozását is sugallják. Korszakhatáron áll tehát Cholnoky (mint szinte
mindegyik kortársa), igen mély ellentmondásokat hordoz egész életműve:
gondoljunk arra, hogy jóval nagyobb mennyiségű publicisztikai írása elsősorban a
kor tudományos ismeretterjesztő műfajába tartozik, s a tudomány fejlődését,
általában a haladást, a megismerésbe és racionalitásba vetett hitet tükrözi; ám
novellái éppen ellenkezőleg, a megismerés lehetetlenségét, a világ
értelmezhetőségének kételyét, az egységes XIX. századi világkép szétbomlását
fejezik ki. Legjobb novelláiban, a közülük is kiemelkedő A kövér emberben pedig
az író már a történet (s így a valóság) abszurditására irányítja a figyelmet.
Cholnoky novelláiból a szó műfajt jelölő (kísértethistória) és metaforikusan
értett jelentésében is egy kísértetvilág kezd kibontakozni.