Ennek a könyvnek Hesiodos művére ráhangzó címe a szerző lelkére, műveltségének
irányára s irodalmi munkásságára szimbolikus jelentőségű. Amint Hesiodos ilyen
című munkában foglalja össze a görög kultúra hajnalán, a VIII. században
megfigyeléseit és tapasztalatait, életfelfogásának elméleti és gyakorlati
oldalát, most egy modern szerző, akinek lelke azonban állandó nosztalgiával az
antik világ idillikus élete után visszasóvárog, fűzi egybe ebben a könyvben
gondolatait: az elmélet elvi magaslatait éppúgy megszállja, mint a gyakorlat
laposabb mezőin megfigyeléseinek virágait tarka koszorúba szedi. Hesiodos az
Erga kai Hémerai-ban még főkép az emberi művelődés ősi propaedeutikájáról, a
földművelésről énekel: a modern gondolkodó ellenben már a cultura agri helyett a
cultura animi-nek, a mi jogosan vagy jogtalanul nagy büszke kultúránknak egy-egy
alapkérdését, főkép az irodalmi művelődés területéről, veszi szemügyre. De ahogy
Hesiodosban a maga primitív módján logos kai bios, elmélet és gyakorlat, tudás
és élet, gnóma és líra egyesül, Sebestyén Károlyban is a kultúrember mai, up to
date színvonalán a szellemi habitusnak ugyanezek a vonásai fogódznak össze
szerves és egységes szellemi alkattá. Az elmélet nála a gyakorlat szolgálatában
áll,a filozófia életfilozófiává tárul szét, s viszont a gyakorlat, az élet
mindig érzi, hogyan nyúlnak le hozzá az elméleti szempontoknak finom karjai,
hogy fölemeljék a puszta ösztönök lapályairól...