Egy kis cseléd meg egy urasági kertész ? később szatócs ? negyedik gyermekeként
látta meg Herbert George Wells 1866-ban Bromley kormos napvilágát. Tizennégy
éves kortól volt posztókereskedő-inas, gyógyszerésztanonc, segédtanító, Huxley
professzor lelkes biológus-hallgatója a londoni egyetemen, bukott
fizika-geológia szakos diák, fábiánus- és szocialista-szimpatizáns, vese- és
tüdőbajos nagybeteg, tanár ? majd huszonhét esztendősen végleg kikötött az
írásnál. Több, mint félévszázados írói munkássága során tömérdek műfajjal
kísérletezett, ő maga legszívesebben ?tudományos? szerzőnek tartotta magát,
kritikusai Dickenshez és Jules Verne-hez mérték, az utókor elsősorban mint a
tudományos-fantasztikus irodalom atyját tiszteli. elbeszéléseinek nagy része
fantasztikus-utópisztikus; de van Wellsnek más írói arca is. A sokat próbált,
sok nélkülözés, megaláztatás közt íróvá ? és jómódú polgárrá ? lett Wells
életének nagy réme az elszegényedés, a társadalmi süllyedés, a nehezen
megszerzett létbiztonság elvesztése. Ez a szorongás fantasztikus novelláiban is
fel-felbukkan, de ebből született Wellsnek néhány szinte dickensi figurája is.
Kötetünk huszonegy elbeszélése méltán reprezentálja a közelmúltnak ezt az
érdekes íróegyéniségét; a tudományos-fantasztikus irodalom egyik nagy
előfutárától, Az időgép-től a kispolgár éles rajzain át Wells humoros
novelláiig.