Kalandlabirintus Kalandos életének hihető-hihetetlen történetét Jelky András
önéletrajzában maga írta meg. Bebarangolta a világ mind a négy égtáját, s
felesége halála után megfáradt, de életvidám emberként tért haza, Európába. Egy
évig Bécsben időzött, majd újra megnősült és letelepedett Pest-Budán. Ötvenhárom
éves korában itt halt meg 1783. december 6-án. Kacskaringós életútja magyar
ritkaság: volt erőszakkal besorozott katona és furfangos katonaszökevény
Európában, földönfutó szegény ember Dél-Amerikában, vitorlavászon szabó az
Atlanti-óceánt átszelő teherhajón, aztán kalózok foglya a Földközi-tengeren,
macskaápoló rabszolga Észak-Afrikában, zsoldos katona Kantonban, gazdag és
megbecsült ?európai? szabómester Batáviában (a mai Djakartában), földbirtokos és
titkos tanácsos Indonéziában, lakatlan szigeten őserdőlakó egy pápua szépséggel,
hallgatag holland nagykövet Japánban? Vagyonos emberként tért haza 1777-ben.
Kegyeibe fogadta őt Mária Terézia, II. Józsefet értékes elefántcsont
faragvánnyal hódította meg. És megírta német nyelven ? immár ismert és tisztelt
pest-budai polgárként ? hiteles-hiteltelen önéletírását, emlékiratát. 1791-ben
már magyarul is olvasható élettörténete: Jelky Andrásnak, egy született
magyarnak történetei. Aki minekutána sok szerencsétlen esetben, hajótörésen,
raboskodáson és a vad emberek között életének külömbféle veszedelmein által ment
volna, végtére Batáviában nevezetes tisztségekre hágott. Magyarba foglalta
Sándor István, Győr, 1791. Hevesi Lajos - Jelky András kalandjaiJelky András
élete kalandlabirintus, útvesztőjében mindig sikerül megtalálnia a szökésre
alkalmas rést, a menekülést jelentő rejtett ösvényt, titkos kijáratot. Olykor
fegyverrel, máskor furfanggal, néha bátran, néha lopakodva, sokszor szerencsével
menekül meg ? nem egyszer a halál torkából. Mint a macska: mindig talpra esik.
Kalandor ? a szó legjobb értelmében: maga hívja ki maga ellen a sorsot. Mindig
bízik a szerencsében, a szerencséjében: mindig megmenekül. Ceylon szigetén
emberevő őslakók fogságába kerül. Etetik, hízlalják, tudja: nemsokára sült hús
lesz belőle. És ki tudja, miért ?szerencse! ?, a törzs legszebb leánya (aki
saját bevallása szerint emberhúst soha nem evett) megmenti őt. Megszöknek és
tizennégy hónapig boldogan élnek egy lakatlan szigeten. Amikor a bájos pápua
hölgy meghal, éppen ? szerencse! ? arra jár egy hajó, amely visszaviszi hősünket
feleségéhez, Batáviába. A könyv, amit kezében tart az olvasó: Hevesi Lajos
regénye; a hajdan pikareszknek nevezett kalandos história 19. századi változata.
Hősünk jelleméről keveset tudunk meg, lelkének, gondolatainak titkos rekeszeit a
regényt író Hevesi Lajos nem tárja fel. Kalandos történetek sorjáznak
egymásután, váratlan fordulatok, hihető és hihetetlen események, Jelky András
világjárásának újabb és újabb egzotikus helyszínei. Rabszolgasorsra szánva
senyved a bűzös, éjsötét hajófenékbe zárva ? csodával határos módon megmenekül;
feketére mázolva álnéger rabszolga az afrikai rózsakertben ? megszökik;
hajótörés után az üszkös árbocrúdba kapaszkodva hánykolódik a viharos tengeren ?
életben marad, a több tucat hajótörött közül ő egyedül; Indonéziában rangos
emberek között forgolódik ? rangos ember lesz belőle; holland diplomata ?
megtanul Japánban némán, bölcsen mosolyogni? Nem irodalmi remekmű Hevesi Lajos
19. században született regénye. Szigorú értékrendű irodalmi kritikusok ifjúsági
regénynek ítélik. De Jelky András életútja magyar ritkaság. Vonzotta a
nagyvilág, a kóborlás vágya. Bár tisztes megélhetést biztosító mestersége volt,
szabómesternek tanult, lehetett volna testvérbátyja mellett a császárvárosban
udvari szabó vagy szülővárosában, Baján mindenki által tisztelt céhmester és
városi előkelőség, de vonzotta a nagyvilág, elbűvölik az ismeretlen, titokzatos,
titkokat rejtő távoli földrészek. Mindig Magyarországról álmodott, ha nagy
veszélyben volt, édesanyja útravalóként elpityergett szavait morzsolgatta
magában, de újra és újra elindult az ismeretlen felé. Volt szegény és gazdag,
szolga és úr, boldog és boldogtalan: kalandor és lovag, író és mesehős, gyáva és
vakmerő, becsületes bajvívó és túlélő megalkuvó, nyughatatlan világcsavargó és
honvágytól gyötört hazatelepülő. Sem Jelky András önéletírása, sem Hevesi Lajos
regénye nem hiteles történeti forrás e 18. századi világjáró magyar kalandor
életének pontos, tárgyilagos megismeréséhez. De a 21. századi olvasó számára
örömforrás: jó tudni, hogy majd háromszáz éve élt egy magyar hős és kalandor,
akit földgolyónk titkai megismerésének olthatatlan vágya újabb és újabb kalandok
keresésére, vállalására, átélésére sarkallt. Nem ismert akadályt, amit nem lehet
átugrani. Nem ijedt meg, ha kard ki kard állt vele szemben a gonoszság.
Vallotta: annyira soha nem lehet reménytelen a helyzet, hogy ne lenne értelme
azon gondolkodni, mint lehetne kijutni látszatra kijárat nélküli
labirintusokból. Jelky Andrásnak mindig sikerült. És amikor elfáradt, hazajött.
Hazahozta évtizedek alatt gyűjtött vagyonát, a sok-sok kaland-gazdag év során
megélt, átélt tudását, életismeretét, tapasztalatát. Remek dolog kalandozni,
világot látni, távoli országok titkaival ismerkedni. És csodálatos érzés újra
itthon otthon lenni. Jelky András világjáró kalandor és hős. Szülőföldjéhez
ragaszkodó magyar a világ minden táján. Szülőföldjét, hazáját, Magyarországot
szolgálta életével, életírásával, legendájával. Álmainkban követhetjük őt
világjáró úttalan útjain. Szigethy Gábor, 2013. március 6.