Apáczai Csere János Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról... Gondolkodó
magyarok antik (Magvető Könyvkiadó), 1981 68 o., puha kötés, jó állapotú 500.-
Apáczai Csere János (1625?1659) ötéves hollandiai tanulmányútról Erdélybe
hazatérve, 1653 őszén lett Gyulafehérvárott a Kollégiumban tanár. Pedagógiai
elképzeléseit a Magyar Enciklopédia Tizedik részében (XXIX?XXXII.) fogalmazta
meg először (e négy fejezet szövegét a Jegyzetek végén megtalálja az olvasó!),
majd A bölcsesség tanulásáról mondott beszédében (1654. január 11.) részletesen
is kifejtette pedagógiai reformterveit. A nyelvtantanulásra és
bibliamagyarázatokra korlátozott tanítással szemben hangsúlyozta az anyanyelvi
oktatás fontosságát, a latin nyelv megtanulása mellett a görög, héber s arab
nyelv ismeretének szükségességét s a tudományokban való általános jártasság
kötelességét tanárok s tanulók számára. E beszédében fejtette ki új
iskolaszervezeti elképzeléseit is. 1654-ben Magyar Logikácska című műve
függelékeként jelenteti meg Tanács című dialógusát, amely Joachimus Fortius
humanista pedagógus műve alapján, párbeszédes formában foglalja össze nézeteit a
tanulás céljáról, módjáról s a megtanulandó tudományokról. Ezt követően 1655.
szeptember 24-én polémiára kényszerítették Basirius Izsák professzorral, s
presbiteriánus hitének nyílt megvallása után elveszíti állását. 1656. június
17-én költözött Kolozsvárra, s november 20-án tartotta meg székfoglaló beszédét
Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk
okairól. 1658 őszén Apáczai egy tervezetet készített Barcsai Ákos erdélyi
fejedelem számára, amelyben az új felépítésű, tanulmányi anyagában új típusú
iskola költségvetését is felvázolja. E terv azonban nem valósult meg, már csak
azért sem, mert az önálló Erdély hamarosan összeomlott.