A kerítőnő tanítása a kora középkori szanszkrit irodalom egyik gyöngyszeme. Nem
más, mint érdekfeszítő történetek fűzések, amelyeket Vikarálá, a híres, öreg
kerítőnő mesél el Málatí, azaz Jázminvirág, a fiatal, szépséges, de
tapasztalatlan kurtizán okulására. Az elbeszélések hősei kurtizánok, áldozataik
és a körülöttük lebzselő ingyenélők. Elvétve halálukig hűséges utcalányokról is
olvashatunk. A helyenként sikamlós témát a költő, Dámódaragupta, aki egyébként
nagy műveltségű és tiszteletben álló miniszter volt, könnyed humorral, nagyfokú
eleganciával, mindenféle moralizálás vagy finnyáskodás nélkül képes előadni úgy,
hogy az olvasó maga sem érezhet megvetést a kurtizánokkal szemben, és nem
sajnálkozik a pórul járt férfiakon. Dámódaragupta remekbe szabott munkája az
emberi hamisság szórakoztató komédiája, nem minden pedagógiai cél nélkül.