Világszerte ritka az olyan regény, amely fiatal és idősebb, kezdő és ínyenc
olvasót egyaránt lebilincsel. Kiragadja az egyforma hétköznapokból, átemeli egy
képzelet teremtette világba, s csoda közegébe, amely bármennyire különbözik
megszokott valóságunktól, egészen mégsem idegen tőle. Álombéli más, mint
Donaldson regényfolyama is, amelynek minden kötete legalább annyi ideig
szerepelt a nyugati sikerlistákon, mint Tolkien híres könyve, A gyűrűk ura; a
párhuzam korántsem véletlen. (Filmeket is említhetnénk, a Csillagok háború-ját,
az ujabbak közül a Willow-t) A regény hőse, Thomas Covenant, betegsége által
megbélyegzett, örök magányra ítélt ember. Mikor baleset éri, élete másik
világban folytatódik, ahol egyértelműbb a jó és rossz különbözősége - de melyik
a valódi s az álom teremtette? A hely, ahol addigi élete pergett, nem engedte,
hogy törvényeitől, szokásaitól különbözve éljen, holott ezek oly gyakran
kerültek ellentmondásba a sajátjával. Mint a világirodalom ősi remekeiben,
Donaldson regényében is utazik a főszereplő, s útja során hihetetlenebbnél
hihetetlenebb kalandok esnek meg vele. Thomas Covennant hírvivő, akinek a
Lordokkal együtt szembe kell szállnia a Kárhozat Urával, a rossz
megtestesülésével. Megmenti barátait, jóllehet ő nem egyértelműen jó vagy rossz,
mint e csodavilág teremtményei; bűnt követ el, de éppen bűntudata az, amely
választásra kényszeríti. Jóslat jár előtte, várja a szerep, amit be kell
töltenie, s Covennant bizony nehezebben azonosul vele, mint Covenanttal az
olvasó, akit elragad, magával sodor a mese árja, amely a csodák ellenére is
választ ad kérdéseire, holott az ő élete csak a köznap valóságát ismeri. Régen
jelent meg regény, amely az ember csillapíthatatlan meseigényét ilyen
lebilincselő művészettel elégítette ki. Donaldson nagy sikerű regénye különös, a
régi krónikákra emlékeztető, archaizáló nyelven íródott, hogy ez magyarul is az
eredetihez hasonló színvonalon szólal meg - ritka fordítói remeklés.