Előszó Szeretném azzal megnyugtatni az olvasót, ellenszenvünk az elő- és
utószókkal szemben közös. Ez az érzésem abból az időből való, mikor magam is még
fogyasztója és nem termelője voltam az efféle írásoknak. Akkor jöttem rá, amit
nem mondunk el egy regényben, azt nem lehet pótolni semmiféle könyvön kívüli
szöveggel. Az előszó bosszant, mert művi úton akarja rám erőltetni azt a
hangulatot, persze sikertelenül, amit az író - lustaságból vagy tehetség híján -
nem volt képes megteremteni az első oldalakon, az utószó pedig egyszerűen
hülyének tart, feltételezi, hogy nem értettem meg, mit olvastam - és
megmagyarázza. Kiadóm azonban - akihez régi és szeretteljes kapcsolat fűz - a
legutóbb megjelent könyvem körüli viták után úgy látta jónak, hogy ez az írásom
előszóval jelenjék meg - s mint tudjuk, a kiadó kérése szent. Híven a
hagyományokhoz, természetesen én is utólag írom ezt az előszót, csak annyi
szabadságot engedélyezve magamnak, hogy eszem ágában sincs sem hangulatot
teremteni, sem magyarázkodni. Csupán néhány, általánosnak tűnő alapelvről
kívánok elmélkedni, mindnyájunk érdekében a lehető legrövidebben. Általános és
alapelvek - gyanús szavak, félve használom őket. Sajnos embertársaim többsége
nem osztja aggodalmam. Amikor néhány évvel ezelőtt a Technika Házának
kupolatermében szokás szerint összegyűltünk, hogy azután több pártra szakadva
ki-ki a maximális szenvedéllyel védelmezze a maga igazát, rájöttem, több az
alapelv és az általános igazság, mint szükséges. Nem akarván lemaradni, én is
gyártottam néhányat, melyekre a többiek úgy nem voltak kíváncsiak, mint én az
övékére - mindent egybevetve tehát az összejövetel és a vita rendkívül
hasznosnak bizonyult. Saját alapelveim azonban bosszút álltak rajtam; akaratom
ellenére olyan dilemmává sűrűsödtek, melyet azóta sem sikerült feloldanom.
Megpróbálom elmagyarázni, mire gondolok. Nem tudom, miért bűn, ha egy ember
antropocentrikusnak vallja magát, márpedig a vita közben többször megkísértett
az az érzés, hogy ezt valójában szégyellnem kellene. Másrészt nagyon érdekelne,
hogy egy robot - vagy ne féljünk az általánosítástól -, a robot, amit (vagy
talán szabad azt mondanunk, akit?) mégiscsak az ember hívott életre, és akiben
(vagy amiben?) a gondolkodás és az ismeretek általános struktúrája szükségképpen
bizonyos antropomorf vonásokat hordoz, tehát a robot antropocentrikus-e, vagy az
idők folyamán képes egy sajátos és számunkra csak sejtésekben realizálható
robotcentrikus szemlélet kifejlődni? Azt mondtam, hogy szükségképpen, és ez nem
véletlen. Mi, emberek, egy biológiai sor egy, aránylag jól meghatározható
pontján - félek leírni azt, hogy talán végpontján - foglalunk helyet. Ennek
kontinuitását az egysejtűektől saját magunkig már eléggé tisztázottnak látjuk.
Tevékenységünk az egyszerűbb reflexektől az absztrakt gondolkodásig velünk
együtt vált egyre bonyolultabbá: a világot együtt tanultuk a filogenezis
lépcsőin - önmagunkkal. A robot viszont készen kapott tőlünk mindent, finomabb
fogalmazásban legalábbis mindazt, ami születésének századában az emberé volt.
Már csecsemőkorában gyorsabb és megbízhatóbb lett alkotójánál, éppen ez a
tulajdonsága tette létezését oly kívánatossá. De - hogy csak a legegyszerűbb
példánál maradjan - etalonjait az embertől kapta, a világ jelenségeinek - a
természettudományoknak - antropocentrikus felosztásától nem is szólva. De rövid
előszót ígértem, ezért igyekszem gyorsan végignézni. Dilemmám lényegét így
foglalhatám össze: behelyettesíthető-e, és ha igen, milyen... Jo 2 a lap aljához
ért, Joker megállította. Jo 2 magától is megállt volna, de Joker az utóbbi
időben bizalmatlan volt, túl sok váratlan történt már ebben a járatban Jo1 és
négy Leo odaveszett, nem csoda, hogy Einstein is ideges. Ez befolyásolta Jokert.
Most ugyan hat Leo biztosítja Jo 2 épségét, és tartalékként ott várakozik Jo 3 a
mögöttük levő helyiségben. Ennek ellenére, ha baj történik, Einstein
nyugtalansága nehezteléssé változik, és ezt Joker szerette volna elkerülni. Ha
gyorsan halad, és elvét valamit, övé a felelősség, ha lassan, Einstein
türelmetlen. És a parancs, hogy tárják fel ezt a járatrendszert, termézsetesen
Einsteintől eredt.