Bánffy Miklós, az előkelő és dúsgazdag arisztokrata a monarchia idején főispán,
képviselő, 1921-22-ben külügyminiszter, elsősorban muzsikusnak, képzőművésznek,
színházi embernek, novellistának, dráma- és regényírónak tartotta magát.
Sokoldalú tehetsége, a művészi új iránti kétségtelen érzéke - ő mutatta be nem
kis harcok árán Bartók két színpadi művét, A fából faragott királyfit és A
kékszakállú herceg várát - ellenére is úri műkedvelő volt; ennyiféle ambíció
többnyire azt fűti, akinek a művészet passzió, még ha életre-halálra szóló is. A
Megszámláltattál... azonban elképzelésének és szándékának, mindenekelőtt
tárgyának következtében irodalomtörténeti jelentőségű: a Ferenc József-kori
arisztokrácia életének belülről, a szemtanú élményei alapján ábrázolt krónikája.
A magyar élő arisztokráciáról még senki ilyen kíméletlenül és irgalmatlanul nem
nyilatkozott - írta Móricz Zsigmond a Kelet Népében. - Bánffy Miklós
kaszttársainak pontos és alapos arcképsorozatával s az egész kadáverből áradó
nehéz és reménytelen levegővel igazolja a társadalmi megújhodás szükségességét.
Személyes tragédiák, fülledt és reménytelen szerelmek, elbukó egyéni ambíciók, a
jó szándék kényszerű vereségei vetítik előre ennek a társadalomnak a
pusztulását. Bálok, lóversenyek, képviselőválasztások, kártyacsaták, légyottok,
parlamenti színjátékok legyűgözően realista jelentekből összeálló nagyívű
körképe teszi impresszionista módon színezett, mégis eleven és hiteles
történelmi dokumentummá a regényt.