Tiziano, az agg mester, 99 éves? Vagy tízzel kevesebb? Maga sem tudja már,
hiszen mindig lódított, idősebbnek mondta magát. először, hogy felvegyék
festőinasnak, hogy bekerüljön Gentile majd Giovanni Bellini műhelyébe, később a
festők céhébe, azután, hogy önálló lehessen, hogy felnőtt férfinak tekintsék a
nők, és elnyerhesse őket. Velencében, mint annyiszor, most is pestis dúl, lehet,
hogy őt is elragadja. Papírra veti hát emlékeit. Így indítja regényét D. Weiss
Tizianóról, és ad mindehhez háttérként színes, lenyűgöző korképet. Érzékletesen
és szuggesztíven írja le a kortársak, festők, patríciusok, fejedelmek küllemét
és egyéniségét; ugyanakkor főhősét befelé néző, töprengő, önmagával elégedetlen,
lelkiismeretével gyötrődő érzékeny emberként ábrázolja, akinek műveiben pogány
érzékiség és vallási pátosz váltakozik egymással, ahogy életében is szenvedélyes
temperamentum küzdött a kiegyensúlyozott méltósággal.