?Hogyan viselkedjünk Apokalipszis idején? Talán az a legfontosabb, hogy
ilyenkor legyünk az átlagosnál figyelmesebbek egymás iránt. Másfelől ne vegyünk
mindent túl komolyan. A tréfa sokat segít. Kurt Vonnegut 12 olyan írását
tartalmazza ez a gyűjtemény, amelyek még soha, sehol nem jelentek meg.
Valamennyit áthatja a szerző erőszakkal szembeni kérlelhetetlen elutasítása
éppúgy, mint lesújtó véleménye az emberiség pusztítás iránti olthatatlan
szenvedélyéről. A legtöbb írásnak még a keletkezési dátumát sem ismerjük, de
bármikor születtek is, mindegyikben felfedezhetjük Vonnegut lenyűgöző
tehetségét, a csak rá jellemző abszurd világlátást. A novellák között találunk
szívszorító visszaemlékezést Drezda lerombolásáról, keserűen mulatságos
történetet három, hadifogságban sínylődő közlegényről, akik a hazatérés utáni
első otthoni ebédről ábrándoznak. És szó esik arról is, hogy milyen iszonytatóan
nehéz megvédeni gyermekeinket az agresszió kísértéseitől. A kötet meglepetéseket
is tartogat az Olvasó számára. Például a fiatal Vonnegut levelét, amelyet
1945-ben a frontról írt családjának, hogy értesítse őket: hadifogságba esett
Németországban. Vagy az idős Mester utolsó beszédét, amelyet halála miatt már
nem tudott elmondani, így azt fia olvasta fel a Vonnegut-év megnyitóünnepségén.
Az a Mark, akinek a kötethez írott bevezetője még közelebb hozza az Olvasóhoz az
Apát, akibe ?az egész világ fülig szerelmes. Az Ördögcsapda mindent elmond a
korról, amelyben élünk, ugyanakkor árnyaltabbá teszi Vonnegut portréját is. A
novellákat olvasva és a könyvet illusztráló különös képzőművészeti alkotásokon
eltöprengve jobban megismerjük az írót, a szülőt, a művészt, a humanistát. Kurt
Vonnegut nem hagyott el bennünket. Üzenete most is az elevenünkbe vág: kevés
dolog törékenyebb az emberi méltóságnál. ?A fenébe! Egyszerre fogom mindenkinek
a pártját. Mert értem, mitől olyanok, amilyenek.