Nemigen beszélek azokról az időkről. Valójában végig hallgattam. Nem is tudom,
miért... végülis közel hét évig dolgoztam különböző cirkuszokban, és ha ez nem
elég izgalmas beszédtéma, akkor nem tudom, mi volna az. Valójában tudom az okát:
soha nem bíztam meg magamban. Féltem, hogy még eljár a szám. Tudtam, mennyire
fontos, hogy megőrizzem az ő titkát, és meg is őriztem... egész életében és azon
is túl. Hetven éven keresztül egyetlen élő léleknek sem szóltam róla. Bár nem
szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány éves
Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag
vonatra vetette, melyen a Benzini Testvérek Világhíres Cirkusza bolyongott
Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok
népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és
szenvedéllyel; egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai,
sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz világa
ez, mely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és pokoljárást.
Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a szerencséje. Árván és
egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, míg rá nem talált erre a
gőzerővel hajtott bolondok hajójára. Hazája a angy gazdasági világválság elején
járt akkoriban, ezért e harmadrangú cirkuszban mindenki örülhetett, ha volt
egyáltalán állása. Marlena, a műlovarnő azért dolgozott itt, mert nem a
megfelelő férfiba szeretett bele. A cirkusz fess tótumfaktumáról az idők során
ugyanis kiderült, hogy velejéig gonosz.